Második kiadás. 138 + [6]p.

A szerző a magyar felvilágosodás egyik érdekes alakja, a Martinovics-összeesküvés előbb halálra, majd várfogságra ítélt, később Kufsteinben fiatalon elhunyt résztvevője volt. Ez az első nyomtatásban megjelent műve. Szentjóbi Bihar vármegyei kisnemesi családba született, pesti jogi tanulmányai alatt ismertette meg vele Batsányi János a Martinovics-féle kört. Később Hajnóczy Józseffel, az összeesküvés egyik vezéralakjával folytatott élénk levelezést, valószínűleg általa találkozott a híres forradalmi kátéval, Az ember és polgár katekizmusával. A periratokból kiderül, Szentjóbi nem tartozott a csoport leglelkesebb hívei közé, Hajnóczy vallomása szerint Szentjóbinak esett leginkább nehezére elfogadni a katekizmus tanait, és később is kritikával illette azokat.1794 decemberében fogták el több társával együtt, Martinovics elfogását követően csaknem fél évvel. Elsősorban nem az összeesküvésben való részvétele miatt ítélték börtönfogságra Szentjóbit, hanem mert tudott róla, de nem árulta el, valamint ő maga is próbált beszervezni új tagokat. Kazinczyval és Batsányival raboskodott együtt, már börtönbe kerülésekor beteg volt. Végül áthelyezték Kufsteinbe, ahol pár hónap leforgása alatt elhunyt. Raboskodásáról, egészségügyi állapotáról Kazinczy, Batsányi és Verseghy is írnak verseket.

A borító versoján Vasberényi Géza gyűjteményi számvignettája (276).

Kiadói, viseltes papírkötésben. Körülvágatlan példány.