230 + [1]p. A szennycímlapon Rátz Vajay Károly (1892–1980) jogász, köztisztviselő, miniszteri tanácsos, főispánnak szóló, 1935.(!) XII. hóban kelt dedikációja található.

A mű átfogó képet ad Afrika szerepéről az ókortól a gyarmatosításon át az olasz–abesszin háborúig, bemutatva a nagyhatalmak érdekeit, háborúit és gazdasági törekvéseit. Szó esik a világháborús eseményekről, Egyiptom függetlenségi harcáról, a csatornák, vízduzzasztók, a gyapottermelés és a kereskedelem jelentőségéről is. Cél, hogy a nagyvilág megismerje a földrész földrajzának, népei történetének, politikai és gazdasági helyzetét. 

Rátz Kálmán (1888–1951) ludovikás végzettségű katonatiszt és közíró volt. Politikai pályáját gyakori irányváltások jellemezték: az irredenta mozgalmaktól baloldali kapcsolatokon át a kormánypártig és a nyilasokig jutott, majd Szálasival szakítva ellenpártot alapított. Németellenessége miatt 1944-ben Mauthausenbe deportálták. A háború után emigrált, és 1951-ben Svájcban halt meg.

Kortársak egy része Rátz Kálmánt „szuperügynöknek” tartotta, aki beépült a Japán kávéház kommunista köreibe, ahová József Attila is járt. A költő 1932–33-ban ismerkedett meg vele, és hamar bizalmába fogadta, így Rátz az irodalomtörténet látókörébe is bekerült. Két kommunista ismerősük, Danzinger (Agárdi) Ferenc és Lázár Vilmos tisztázatlan körülmények között Rátz bedolgozóivá, "négereivé" váltak. Később ez nyilvánossá vált, így az Afrika ébred és az Utópista szocialisták című műveket ma Agárdi Ferenc neve alatt tartják számon, Rátzot álnévként megjelölve.

Kiadói, illusztrált, viseltes és szakadt papírborítóban. Borító: Crouy-Chanel László (1885–1945) magyar grafikus, festő és illusztrátor.