"Az öltözetek Monaszterly és Kuzmik ruha készítési terméből, a kalapok Micsei és Társa szalmakalap-gyárából, váczi- és zsibárus-utcza sarkán."

A metszeten a két hölgy promenád ruhában egy parkban látható. A bal oldali nőalak enyhén buggyas újjú, a deréknál karcsúsítot fehér ruhát visel, fején fekete szalagos kalap kis csokorral, míg a jobb oldali nőalak a deréknál karcsúsított fehér-kék csíkokkal diszített ruhában van, fején apró, fekete kariműjú, fehér kalappal, rajta fehér tollal. Mindkét hölgyön fülbevaló és kesztyű, a szoknya a 19. század közepén újra elterjedt krinolin. Hajuk, a korszellemnek megfelelően, középen elválasztott, simán hátrafésült. A jobb oldali alak haja a fülnél kis fürtökkel díszített.

A kiegyezést és a városegyesítést követő dinamikus fejlődés Budapestet Európa egyik legelegánsabb metropoliszává emelte. A divat és a társasági élet központja a Belváros lett, ahol a mai Váci, Petőfi Sándor és Kossuth Lajos utcák környékén egymást érték az exkluzív divatszalonok, kalaposüzletek és cipészműhelyek. Míg a legmódosabb középrétegek a Kossuth Lajos utcai Holzer-szalont választották, a legfelsőbb körök a Koronaherceg utcai Girardit és a Váci utcai Monaszterly és Kuzmik divatházat részesítették előnyben. Az 1858-ban alapított Monaszterly és Kuzmik cég igazi úttörőnek számított: a klasszicista épületükben működő „hölgydivat teremben” kínáltak az országban először kész konfekciótermékeket. Olyan illusztris vendégkörrel büszkélkedhettek, mint az arisztokrácia tagjai, a kor ünnepelt színésznői – köztük Jászai Mari és Márkus Emília –, sőt, Erzsébet királyné és a párizsi udvar beszállítóivá is váltak. Az öltözködés a társadalmi státusz legfőbb kifejezőeszköze volt. A hölgyek rangját és vagyonát a nemes selymek, bársonyok, a drágaköves ékszerek és a könyékig érő kesztyűk reprezentálták. A színek használatát szigorú etikett szabályozta: a férjezett asszonyok élénkebb, míg az idősebb hölgyek visszafogottabb árnyalatokban jelentek meg az előkelő eseményeken.

A 19. századi sajtó rendszeresen közölte a – többnyire Párizsból eredő – legújabb divattrendeket. Az illusztrációk alapjául autentikus metszetek szolgáltak, melyek jelentős részét a neves Le Moniteur de la Mode lapból vették át. A 19. századi magyar sajtótörténet meghatározó orgánuma, az 1866-ban Szabó Rikárd által indított és a Wohl Janka és Wohl Stefánia szerkesztésében megjelenő Magyar Bazár, a nemzetközi divattrendek gazdagon illusztrált és színes divatképekkel történő bemutatása mellett szépirodalmi mellékletével a kulturális igényeket is kiszolgálta. A havonta kétszer napvilágot látó folyóirat Brunszvik Teréz szellemi örökségét és a nőnevelés reformgondolatait követve a divatlap kereteit a „nőkérdés” és az emancipáció fórumává tágították.

M.: 34×27 cm

Papír, színezett lithográfia. Hajtás nyoma, pár helyen apró folt, ezt leszámítva jó állapotban.