"Monaszterly és Kuzmik divattárából Pesten. Pest, Január 15. 1866."

A metszeten két báli ruhás hölgy látható enteriőrben. A bal oldali nőalak piros harangvirág alakú selyem szoknyát visel, alatta fodros fehér alsószoknyával, hozzá hasonló, ívesen szabott, ejtett vállú, rövidújjú ruhaderékkal, hajában virágdísszel, míg a jobb oldali, háttal álló nőalak sárga fodrokkal ékesített fehér selyem szoknyát, hozzá hasonló, ívesen szabott, ejtett vállú, rövidújjú ruhaderékkal, hajában virágdísszel. Mindkét hölgyön ékszerek és kesztyű, a szoknya a 19. század közepén újra elterjedt krinolin. Hajuk, a korszellemnek megfelelően, hátrafésült, hátul és oldalt kis fürtökkel díszített.

Az 1860-as évek elején a női sziluett jelentős átalakuláson ment keresztül: a ruhák elülső része ellaposodott, míg hátul a terjedelmesebb formák váltak meghatározóvá. A derékvonalat széles szalagcsokrok hangsúlyozták, a textíliákat pedig egyre gazdagabb díszvarrás és zsinórozás jellemezte. Különösen látványos volt a fejfedők divatja, ahol a napszaknak és alkalmaknak megfelelő, változatos anyagú (csipke, tüll, bársony, selyem, sőt papír) főkötők és kalapfajták – mint a florentine vagy a toque – domináltak. A kiegészítők kiválasztásánál a párizsi divat követése mellett alapvető szempont volt az évszakhoz, az időjáráshoz, valamint a viselő korához és családi állapotához való szigorú alkalmazkodás. Az 1870-es és 80-as évekre a hajviselet is átalakult, szabaddá téve a nyak vonalát.

A 19. század hatvanas éveire tehető a magyarországi divatlap-műfaj szerkezeti és funkcionális transzformációja, amely során a korábbi, általános közönséget célzó szépirodalmi profilú lapok specifikus női szaklapokká alakultak át. E folyamat eredményeként a kiadványok elsődleges tárgyává a divat, a szabás-varrás és a kézimunka vált, miközben az irodalmi és ismeretterjesztő tartalom szekunder szerepkörbe kényszerült. A korszak meghatározó, nemzetközi léptékű vállalkozása a lipcsei Bazar volt, amelynek magyar kiadásaként Szabó Richárd 1866. január 1-jén indította el a Magyar Bazárt Emich Gusztáv gondozásában. Párhuzamosan e törekvésekkel a Pesti Hölgy-Divatlap szintén a korszak meghatározó médiumává vált, bár 1859-es alapításakor még a hagyományos szépirodalmi struktúrát követte. A lap 1867-től a hajdani negyvennyolcas honvédszázados, majd pesti nyelvtanár, Király János szerkesztésében, Komócsy József főmunkatársi közreműködésével nyerte el végleges arculatát. Havonként kétszer jelent meg, kis kettedrét alakban nyomták, a színes borítékot Herz János, a lapot id. Poldini és Noseda, később Bartalis. A „szerelem poétájaként” ismert Komócsy nemcsak a női közönség körében aratott osztatlan sikert, hanem Deák Ferenc személyes pártfogását is élvezte, ami jelentős presztízst kölcsönzött a kiadványnak. A kiadvány innovációja az aprólékos, fogyasztóorientált divatleírásokban rejlett: a szövegek nem csupán esztétikai útmutatót adtak, hanem pontos költségvetési és beszerzési adatokat is közöltek, ezzel hatékonyan reklámozva a pesti divatkereskedéseket. Bár irodalmi színvonala elmaradt a korábbi évtizedek nívójától, hírei és szakmai tájékoztatói miatt a lap megkerülhetetlen szakmai orgánummá vált. A piaci konszolidáció jegyében a folyóirat 1873 szeptemberétől Budapesti Bazár címen folytatta működését, végleg rögzítve a divatlapok új, gyakorlatias típusát a magyar sajtótörténetben. (Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig. OSZK Évkönyve 1957.)

M.: 30,7×22,3 cm

Papír, színezett litográfia. Hajtás nyoma, apró szakadás bal alsó szélen, balra fent egy kisebb folt, ezt leszámítva jó állapotban.