A két vers leírata:

"Különítélet

Különitélet minden éjjel. / Magányos exhumáció. / Kiemelek egy ismeretlen embert / a semmiből és eleresztem őt.

Passió

Csak a vágóhíd melege, / muskátliszaga, puha máza, / csak a nap van. Üvegmögötti csöndben / lemosdanak a mészároslegények,

de ami történt, valahogy mégse tud végetérni."

Pilinszky János ikonikus és megrázó, valamint tömörségükben is egzisztenciális mélységeket kifejező két verse az 1970-es Nagyvárosi ikonok címet viselő kötetben jelent meg. A kötet szinte egyetlen, totális téma köré épül: a létezés alapvető botrányát és az emberi kivetettséget kutatja, amelynek gyújtópontja az Auschwitz-trauma. Korai, József Attila-i ihletésű magányélménye az idő előrehaladtával egy sajátos, misztikus-katolikus világképpé tágult, amelyben a történelmi borzalmak már nem múltbeli események, hanem az időtlen, isteni Passió örökké tartó állomásai. Ebben a felfogásban minden áldozat sorsa Krisztus szenvedéstörténetének egy-egy inkarnációja, a művészet feladata pedig nem a gyönyörködtetés, hanem ezen „szent” történések rögzítése. Az író késői korszakának végletesen leegyszerűsített, szinte szavakra szűkült eszköztára a személyiség és az öntudat teljes feladását hirdeti, ahol a megváltás már nem e világi küzdelem, hanem az isteni alázatban való feloldódás eredménye. (Futaky Hajna: "...Vigasztalás és megvigasztalódás..."? Jegyzetek Pilinszky János: Nagyvárosi ikonok c. kötetéhez. Jelenkor, 1971. január-június /14. évfolyam, 1-6. szám).

Kézirat, 1 fol., 1 beírt oldal. Középütt hajtás, valamint a papírlap négy sarkában ragasztás nyomai. Nagyon jó állapotban.

Hozzá:

Ajándékozási levél: Kocsis Zoltánnak születésnapjára Seregi Ágnestől. Pilinszky Jancsi kézirata. 1983. V. 26.”

Az ajándékozó vélhetőleg Seregi Ágnes (1927–2021) festőművész, szül. Geiger Ágnes, Seregi Oszkár felesége. A possessor pedig a kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, zeneszerző Kocsis Zoltán (1952–2016).

Kézirat, 1 fol., 1 beírt oldal. Tökéletes állapotban.