Kisméretű, kéziratos Korán. Szerény, de díszes kivitelezésű, tehát nem díszpéldánynak készült, hanem gyakori használatra szánhatták, nem csupán talizmánként, amint azt a számtalan széljegyzet is tanúsítja. Kis méretéből fakadóan úti példány lehetett. A Korán-kéziratokban alkalmazott írásképi és képi formulák viszonylagos állandósága és a visszafogott (részben sérült) díszítés miatt a kézirat közelebbi datálása elég bizonytalan, valamikor a XVII–XVIII. századra tehető. A végig egyenletes, szépen formált naskh írás, amellyel a Korán szövegét írták, gyakorlott mester kezére vall. Az első díszlap sérült, de a meglévő részek szerényebb kvalitást tükröznek. Az első két díszes lap után következő négy lap későbbi (talán XVIII–XIX. századi) pótlás, mind a használt papír, mind a díszítés és az íráskép elüt a kötet többi részétől. A kötet több oldalán kisebb, jellemzően a margókat érintő beavatkozással járó restaurálás, javítás nyomai láthatók.
A kézirat datálásához még kötése visz a legközelebb, amely XVIII. századi, festett rokokó pergamenkötés, láthatóan európai, közelebbről velencei munka. Európai használatára utal gerincén az „Alcoran Arabice” vignetta, továbbá az első oldalon olvasható „Alcoranus Arabice integer” („Teljes arab nyelvű Korán”), és az utolsó oldalon látható „Alcoranus Arabice” bejegyzés. Utóbbi kettő XVII-XVIII. századi, európai kéz írása.
Az iszlám könyv- és írásművészeten belül a Korán helyzete mindig is különleges volt. Mivel a helyes értelmezés elengedhetetlen, szövegét a korai idők emlékezetsegítő kéziratait leszámítva mindig a rövid magánhangzókat, betűkettőzéseket és más nyelvi sajátosságokat jelölő mellékjelekkel együtt írták le, amelyeket az arab írás hétköznapi használata során szinte soha nem tesznek ki.