Findura Imre (1897-től Farkasfalvi Imre; 1844–1930) könyvtáros, helytörténész, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának első vezetője. Rimaszombat és Vác jeles helytörténésze volt; irodalomtörténettel, régészettel, néprajzzal, nyelvészettel és művészettörténettel is foglalkozott. Legismertebb helytörténeti megnyilvánulásainak egyike az az ünnepi beszéd, amelyet 1910-ben, a Váci Múzeum-Egyesület közgyűlésén mondott el „Dr. Argenti Döme emlékezete” címmel. A szöveg alanya a város legendás alakja, Argenti Döme homeopata orvos, aki Madách Imre háziorvosaként és a kolerajárványok önfeláldozó hőseként vonult be a történelembe. Farkasfalvi beszéde nem csupán életrajzi visszatekintés, hanem mélyreható elemzése egy olyan tudósnak, aki - Almási Balogh Pállal egyetemben - elsőként alkotott magyar nyelvű szakirodalmat a hasonvéti gyógymódról. 

A mű ugyanakkor felbecsülhetetlen értékű kordokumentum is, amely messze túlmutat a puszta emlékezésen. A szöveg a korszak jelentős alakjait, politikai és kulturális eseményeit szervesen fonja egybe; a beszéd a 19. századi magyar elit szellemi hálózatának mintegy lenyomata. Érvelése mentén a korszak nagyjainak eszméi és az orvoslással kapcsolatos nézetei is megelevenednek. A szövegben megtaláljuk Vörösmarty Mihály homeopátiás versének egy részletét, Kossuth Lajos - aki maga is a neves homeopata orvos, Almási Balogh Pál páciense volt - Argenti halálára írt leveléből átemelt idézetet, vagy az Argenti praxisában megforduló Deák Ferenc vagy gróf Károlyi István gondolatait. A szöveg érvrendszere és hasonlatai pedig hűen tükrözik Farkasfalvi széles, az ókori kultúráktól a felvilágosodás eszméin át kora tudományos világáig terjedő műveltségét. A mű emellett alapos orvostudományi hátteret is nyújt, amelyben többször felmerül a homeopátia atyja, Hahnemann neve és tevékenysége. Farkasfalvi írása ezzel az egyetemes humanista gondolkodás szintjére emeli az emlékezést, mely során a váci szegényeken önzentlenül segítő Argentit nemcsak tudósként, hanem a nemzeti emlékezet szerves részeként is pozicionálja.

Argenti Döme (1809–1893) orvostudor és királyi tanácsos a 19. századi magyar orvoslás egyik legeredetibb alakja volt, aki váci gyökereihez mindvégig hű maradt. Miután tanulmányai végeztével visszatért Vácra, sikeres orvosi gyakorlatával mentette meg apja tönkrement anyagi helyzetét. Itt vált a Samuel Hahnemann által alapított homöopátia elkötelezett hívévé, és bár praxisa hamarosan országos hírűvé nőtte ki magát, élete végéig Vácott lakott, és naponta ingázott a fővárosba hajón vagy vonaton. Szakmai tevékenységének központja a pesti Jármay-féle „Oroszlán” Gyógyszertár volt a belvárosi Zöldfa utcában, ahol saját rendelőt is fenntartott. Itt készültek el azok a kis kazettás házipatikák is, amelyeket Argenti a nagy népszerűségnek örvendő szakkönyvei, például a Hasonszenvi útitárs mellé állított össze. Argenti nemcsak gyógyítóként, hanem szakpolitikusként is maradandót alkotott: a Magyar Hasonszenvi Orvosegyesület elnökeként kulcsszerepet játszott abban, hogy 1870-ben a budapesti egyetemen homöopátia tanszék létesülhessen. Sajátos, olykor nyers és durva modora ellenére a társadalom minden rétege, a polgárságtól az arisztokráciáig bizalommal fordult hozzá. Sikereit az egyszerű sorból való felemelkedés, a rendkívüli munkabírás és a nemzetközi elismertség jellemezte, melynek révén a „haza bölcsének” házi patikáját is haláláig becses ereklyeként őrizte. (Borsa Gedeon: Argenti Döme (1809-1893). Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Papír, 9 fol., 9 beírt oldal, javításokkal. Hajtás nyomai, a széleken apróbb szakadások, gyűrődések, néhol enyhe foxing, ezt leszámítva jó állapotban lévő kézirat.