Szerzői név nélkül megjelent 36 számozatlan levélen. Latin-magyar bilingvis. Pázmány Péter legritkább munkája.

A politikai - részben teológiai - vitairat válasz Alvinci Péter 1619-ben íródott „Querela Hungarie – Magyarország panasza” című röpiratára. Alvinci Bethlen Gábor felső-magyarországi hadjáratának támogatására szánt művében az országra zúdult összes bajért a katolikus papságot teszi felelőssé. Pázmány válasza ugyanebben az évben ugyanitt németül, Bécsben pedig magyarul is megjelent.

20. századi bőrkötésben, a gerincen aranyozott címfelirat. Jó példány, árverésen csak egyszer szerepelt, közgyűjteményben két példány ismeretes. RMNy 1202., RMK I 506., RMK II 408.

"A farkas a szőrét szokta változtatni, nem az erkölcsét. A régi latin közmondást 1619-ben a Querela Hungariae című pamflet idézte fel annak érzékeltetésére, hogy az ország bajaiért egyedül felelőssé tett katolikus papság bármit ígér is és bármilyen színben akarja is magát feltüntetni, semmi jóra nem lehet tőle számítani. Az írásra válaszul született Apologia pro clero természetesen nem hagyhatta ki a farkas-metafora által nyújtott ragyogó lehetőséget: az eredeti kiáltvány számos megállapításához hasonlóan ezt is górcső alá vette, megforgatta, ízekre szedte és bőséges kommentárral látta el, amelyből természetesen az derült ki, hogy nem a katolikus klérus, hanem annak kálvinista prédikátor ellenfelei szolgáltak rá a lesújtó ítéletre. Noha a szőrükről nem nyilatkozott, de a Querelával legalább érintőlegesen vitába szálló másik írás, a Falsae originis motuum Hungaricorum succinta refutatio sem hagyta érintetlenül a farkasokat: annak szerzője is leszögezte, hogy ellenfelei (Aiszóposz meséje mintájára) farkasként felzavarják a vizet és utána a bárányt vádolják...." /Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán/