320 + [2]p. Fekete-fehér ábrákkal illusztrálva. 

A címlap versoján Maróczy Géza (1870–1951) újságíró, szakvezető, sakknagymester, sakkolimpiai bajnok datált dedikációja Dobokán Kálmánnak „ a magyar sakkozás lelkes hívének”.

Részlet a szerző bevezetéséből: „Az ember léte ébrenlét és alvás. Az ébrenlét a hivatás, az alvás a pihenés ideje. Minden hivatás munka. Lelkiismereti kérdés az, hogy munkánkat jól végezzük, és az is, hogy azt az időt, amikor nem dolgozunk, jól és hasznosan töltsük el. Ellentmondanánk önmagunknak, ha a munka nemessége és termékenysége után, átmenet nélkül a semmittevés és lustálkodás színtelenségébe merülnénk. Érthetetlen volna már csak azért is, mert minden valóságos hivatás, a teljesítésben egy bizonyos egyoldalúságot jelent, és így állandóan ügyelnünk kell arra, hogy gépekké ne váljunk. Bármennyire igénybe veszi is a hivatás munkája az embert, teljesen soha nem elégíti ki. Mindig marad vissza a testi és szellemi erőnek egy bizonyos erőmaradványa, ami még érvényesülni óhajt. Az ébrenlétnek azt a részét, amelyben ezek az erőmaradványok testet öltenek, szórakozásnak, üdülésnek nevezzük. A szórakozásban, és nem a lustálkodásban találja a munka megfelelő kiegészítését. A testnek a sport, a szellemnek a játék a lehetősége. Tisztán sport vagy tisztán játék el nem képzelhető, mindig van ebből is, abból is egy rész, és a keveredésben vagy az egyik, vagy a másik a jelentősebb. …”

Korabeli gazdagon aranyozott egészvászon kötésben. Tiszta belívekkel. Nagyon jó példány.