Arany János, az MTA főtitkára és Szilágyi Sándor történész által aláírt számla

16 forint és 50 krajcár értékű német és magyar nyelvű nyugta, mely Karl Schrauf (1835-1904) történész, az Osztrák Állami Levéltár részeként működő Haus-, Hof- und Staatsarchiv levéltárosa számára állíttatott ki magyar országgyűlési iratok másolásáért. Szilágyi Sándor, az Akadémia Történelmi Bizottságának megbízottjaként tanusítja a kéziratok átvételét, Arany János pedig utasítást ad az összeg a Történelmi Bizottság költségrovatából történő kifizetésére.

Szilágyi Sándor (1827–1899) a 19. századi magyar történettudomány egyik legmeghatározóbb alakja, az MTA rendes tagja és az Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. Fél évszázados pályafutása során kora újkori magyar és erdélyi történeti összefoglalókat, illetve életrajzokat írt, de munkásságának gerincét a hatalmas forráskiadói tevékenység adta. Legjelentősebb sorozata az Erdélyi Országgyűlési Emlékek volt, amely 1877 és 1898 között szinte évente jelentkezett új kötettel. Emellett titkárként, szerkesztőként és a Történelmi Bizottság elnökeként (1895–1899) irányította a hazai szakmai közéletet. Tekintélyének köszönhetően őt kérték fel a Millenniumi magyar történet főszerkesztőjének, utolsó nagy műve pedig a Pauler Gyulával közösen összeállított A magyar honfoglalás kútfői című forrásgyűjtemény volt.

Arany János akadémiai pályafutása egy tudatosan felépített írói-politikusi stratégia része volt, melyet a Deák-párti értelmiségi elit mozgatott. Bár a költő alkata szerint idegenkedett a hatalmi szerepkörtől, 1858-ban példátlan módon egyetlen nap alatt lett levelező, majd rendes tag. A tisztséget leginkább családja pesti megélhetése és hivatali alázata miatt vállalta el. Hivatali tevékenysége 1865-ben teljesedett ki titoknokként, majd 1870-től 1877-ig főtitkárként. Munkáját rendkívüli precizitás jellemezte: a szalontai jegyzőként elsajátított rutinnal maga végezte a napi adminisztrációt, miközben aktívan formálta az intézmény 1869-es, korszakalkotó alapszabályát. Emellett tizenhétszer bírálta el mások pályázatait, és 1864-ben a Buda halálával maga is Nádasdy-díjat nyert. Életútját sorsfordító dilemmák kísérték: Eötvös József szerint ő volt az Akadémia „boglárja”, ám ő „robotosnak” érezte magát a hivatal súlya alatt. Régóta tervezett visszavonulását Szalontára lánya, Juliska 1865-ös halála hiúsította meg; az unokája nevelése végleg a főtitkári székhez láncolta. Morális tartását jelzi, hogy bár 1867-ben kitüntették, a koronázó uralkodó iránti ellenszenve miatt a rendjelet sosem viselte. 1877-es visszavonulása után tiszteletbeli főtitkár maradt, de járandóságát nemes egyszerűséggel már nem vette fel, így vált pályafutása az önfeláldozó hivatali szolgálat jelképévé.

1 fol., 1 beírt oldal, Arany János, Szilágyi Sándor és Schrauf Károly autográf rájegyzésével és aláírásával, valamint bécsi levéltári pecséttel "K. K. Geheimes Hausarchiv". A verson rájegyzéssel. Hajtások nyoma, apró szakadások és gyűrődések, csekély foltosodás, ezt leszámítva jó állapotban.