Festett dísztálca a Lánchíd és a Budai Vár látképével

19. század közepi, antik, fémlemezre kézzel festett budai látképes lakkozott dísztálca. Jelzetlen. Mérete:61×53 cm. Hullámos, karéjos formájú, fekete alapszínű peremmel, amelyet belülről két elegáns arany csíkozás díszít. A sajtolt lemezre az illusztrációt olajfestékkel vitték fel.  A historizáló, biedermeier stílusú látkép  a Dunán átívelő Széchenyi Lánchídat mutatja fakorlátokkal. A Széchenyi-féle Lánchídat 1849-ben adták át; a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, legismertebb híd a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe, egyben az első állandó híd a teljes magyarországi Duna-szakaszon. 

Az előtérben a még kiépítetlen pesti rakpart, a részletgazdag kidolgozású pilonok (fent lombkoszorús magyar címer), az egyik hídfőtalapzaton a  Marschalkó János szobrász által faragott kőoroszlánnal, amelyek 1852-ben foglalták el "őrhelyüket". (Tehát példányunk ennél valamivel régebben készülhetett.) A hídon látható az átvonuló színes, látványos tömeg, amelyek között lovas előkelőségek és szegényebb ruházatú polgárok is kivehetők. A híd budai végén látható az egyik vámszedőház, amelynél mindenkinek, nemesnek és szolgának egyaránt 1-10 krajcárt kellett fizetnie.  A hídfők pesti, majd budai oldalán 1853–1862 között a Duna Gőzhajózási Társaság 345 méteres szakaszon partfalat építtetett. A Dunán pár áruszállító hajó látható, a Várlejtő ekkor még teljesen beépítetlen. A híd hátterében tömegükben és részleteikben is  jól kivehetők a Vár főbb épületei: Budavári Palota (Mária Terézia korabeli épülete), a Sándor palota takarásban majd a hosszan elnyúló Karmelita kolostor után a Hunyadi János úttól jobbra a még középkori eredetű polgárházak (ezek 1900-ig álltak, helyükre a Vöröskereszt egylet székháza épült) 

Ritkaságszámba menő, nagyon látványos, szépen kidolgozott díszmű. Becses iparművészeti és várostörténeti szempontból is értékes műtárgy. Készítési ideje 1865 körül. Gondosan restaurálva.