Petőfi Sándor mint szökevény diák – fametszet

Lapkivágat a Tarka Világ és Képes Regélő 1869/4. számából. A kép a Lant és kard, vagy Petőfi élete és halála című, 1869-ben folytatásokban megjelent cikket kíséri.

A 15 éves Petőfi 1838. szeptemberétől kezdte meg tanulmányait a selmecbányai líceumban. Már itt hevesen érdeklődött mind irodalmi, mind nemzeti témák iránt, és teljes tagként felvételt nyert a Nemes Magyar Társaságba, melynek vezetőjével, Szeberényi Lajossal barátságot is kötött. Az önművelő és öntörvényű Petőfi azonban elhanyagolta az iskolát, vizsgái rosszul sikerültek, az órákat kerülte. Elmaradásairól 1839 februárjában apját is értesítették, aki a szegénységben tengődő szülők anyagi áldozatait semmibevevő fiának levelet írt, "melynek végén kijelenti, hanyagsága, rendetlensége, korhelysége, kicsapongásai által érdemetlenné tette magát arra, hogy ő róla többé, mint fiáról gondoskodjék, hanem egészen sorsára bízza", írja Szeberényi Lajos (Szeged 1861. 12—15. l.). Szeberényi e visszaemlékezését egyenest idézik a Tarka Világban megjelent cikkben is, addig a pontig, hogy Petőfi elhatározza magát: otthagyja az iskolát és útnak áll.

" – Mit teszek, hová megyek, azt még nem tudom; de az bizonyos, hogy itt tovább nem maradok.
     [...] És ő virradatkor elment, csikorgó, kemény hidegben, gyalog, egyedül az úgynevezett alsó kapu felé, melyen az út Pest felé vezet." (Szeberényi, uo.)

Bal alul a rajzba illesztve Jankó János festő-grafikusról, karikaturista szignójával.

Méret/Size: 17×18,5 cm

Kartonpapírra kasírozva, korához képest jó állapotban. Vasberényi Géza gyűjteményéből, a bal felső sarokban leltári vignettával. A verson Ernt Lajos gyűjteményi pecsétjével. A kartonlap rectoján ceruzás, illetve vignettás leltári jelzet, a verson több helyütt tintás/ceruzás jelzetek.

Rózsa 0.