Megkésett börtönnapló [gépirat]

Gépirat kéziratos javításokkal, mappában. 1986. A harmadik változat harmadik példánya.
[3] + 281 folio, verzok beíratlanok. Hozzá: feljegyzések, 2 folio.

Jelen tétel Kállay Gyula naplójának kék tintás kézírásával javított gépirata, mely pár helyen eltér az 1987-ben nyomtatásban megjelent szövegtől. A gépiratban szereplő korrektúra javításainak zöme átültetésre került, s szerepel a kiadott műben. A javítások java része elütés vagy elírás korrigálása, ám vannak mondatok és bekezdések, melyek beillesztése vagy épp kihúzása rávilágít Kállai álláspontjára, valamint a mű keletkezéstörténetére. A Megkésett börtönnaplóból kiderül, hogy miként élték meg a történteket azok, akik maguk is a rendszerhez tartoztak vagy annak támogatói voltak. Az Epilógus (melynek van olyan része, mely nem szerepel az 1987-es kiadásban), valamint a javítások pedig azt az álláspontot támasztják alá, hogy mind Kállai, mind a rendszer világról alkotott ideológiai sémái mindezek ellenére változatlanok maradtak.

Kállai Gyula (1910–1996) kommunista politikus, országgyűlési képviselő, miniszter, miniszterelnök (1965-1967), akit Rajk László még 1931-ben szervezett be az illegális kommunista mozgalomba. A végig aktív Kállai 1945. januárban a kommunista párt propagandaosztályának élére került, később képviselőként bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd Államtitkári rangban tagja lett a kormánynak. Rajk László letartóztatása után külügyminiszterré lépett elő, ezt követte az ő letartóztatása. „1951. április 20-án este 7-8 óra tájban hazafelé igyekeztem a külügyminisztériumból. Hatalmas szovjet gyártmányú ZIM-kocsiban ültem. […] Hogy az ellenséges elemek dolgát megnehezítsük, minden este más útvonalon tértünk haza. Most éppen a Bimbó úton haladtunk, feltűnően lassú tempóban, pedig annyit már én is megtanultam, hogy a gyorsaság a biztonság egyik feltétele. […] Körülbelül a Bimbó utca közepe táján tarthattunk, amkor hátulról, nagy tülköléssel egy másik ZIM-kocsi sorolt mellénk, az út szélére szorított. […]. – Maga Kállai Gyula külügyminiszter? – Igen, én vagyok. – Az Államvédelmi Hatóság nevében letartóztatom.” A rábeszélések, a megfélemlítések és a fizikai kínzások hatására társaival együtt Kállai is „beismerte” bűnösségét, így került sor - 1951. december 18-án - a terhelő tanúkat és a tárgyi bizonyítékokat mellőző zárt tárgyalásra, melyen Haraszti Sándort halálra, Kádár Jánost életfogytiglani, Donáth Ferencet és Kállai Gyulát pedig 15-15 évi börtönre ítélték. Majd két évet tölt Kállai a Conti utcai magánzárkában, mígnem arra az elhatározásra jut, hogy levelet ír Rákosinak, mert a „kommunista párt magas erkölcsi követelményével” összeférhetetlen, ha szó nélkül hagyja a hamis vádakat, amelyeket még mindig úgy látja - „nemzeti vagy pártérdekek” átmenetileg indokolhattak ugyan, de „ennyi idő után már ez is érvényét vesztette”. Az inkább magyarázkodó levél talán jól jött Rákosinak; Kállai 1954 júliusában amnesztiával szabadult, rehabilitálták, s politikusi karrierje folytatódott.

Prov: Kállai Gyula örököse