Egy őszinte szó a Kossuth-cultusról

40 p. Ebben az évben két kiadása is megjelent.

Széchényi Dénes (1828–1892) jogi doktor, a főrendiház tagja, sportlovas, nagybirtokos, Széchényi Lajos, Széchenyi Istvánnak a testvérbátyjának a fia, e szavakkal kezdi történelmi esszéjét: "Nem állhatok ellen, hogy ki ne mondjak egy őszinte szót, mely régóta szívemen fekszik. Nem tudom, hogy mások mit gondolnak róla, de én részemről nem nézhetem tovább a Kossuth-kultusnak ezen egészen érthetetlen feléledését és nem állhatom, hogy fel ne szólaljak ellene, mert túlságosan sérti legszentebb érzelmeimet. ... Soha sem felejthetek el egy jelenetet, mely ifjú koromban nagy benyomást tett rám. 1848-ban volt az, mikor a magyar minisztérium alakulása készülőben volt. Széchényi Pál nagybátyámnál töltöttük az estét. Együtt volt az egész család. A három öreg úr, édes atyám, (Sz. Lajos) a házi úr és István együtt tanácskoztak egy sarokban, ...Édes atyám és Pál bátyám szemére vetették Istvánnak, hogy: «hogyan tud ő Kossuthtal egy minisztériumba lépni?» Válasza ez volt: «Elég nehezen esik az nekem, de mit tegyek ? ha világosan látom, hogy ő (Kossuth) kedves hajónkat szirtek közé vezeti, még pedig a legveszedelmesebb úton, honnan alig van menekülés, elhagyjam-e hajónkat a veszedelemben? Ki tudja, nem jut-e alkalom talán Valamit megmenteni, ha csak a hajótörés pillanatában is?» "

A kötés versoján és a címoldalon A Nagyszebeni Magyar Polgárikör Könyvtára és a Nagyszebeni Magyar Olvasó Egylet pecsétjei. 

Félvászon kötésben. Szép példány.