Az 1896-os Millenniumi Kiállítás páratlan forrásértékkel bíró dokumentumgyűjteménye kifinomult ízlésről tanúskodó, gyönyörű díszdobozban.
Az ünnepségek egyik érdekes állomása volt a május 24-én rendezett felvonulás, amelyen mintegy ezer földműves vett részt népviseletben az ország minden tájáról. Emellett számos népszokásokat bemutató eseményt is rendeztek (sváb búcsú, különböző néptáncok, székely és csángó lakodalom). A szervezők nagy gondot fordítottak arra, hogy a különböző magyar tájegységek mellett a nemzetiségek is képviseltessék magukat.
Gondoskodtak a résztvevők utaztatásáról, elszállásolásáról és étkeztetéséről is. Ez utóbbi céljából hozták létre a népkonyha bizottságot, melynek elnöki tisztére Hieronymi Károly volt belügyminiszter feleségét (szül. Várady Borbély Gabriellát) kérték fel.
A sikeres lebonyolítás után munkatársai hálájuk jeléül ezzel a becses ajándékkal kedveskedtek neki:
A bizottság 30 tagját, továbbá két férfit ábrázoló, nagyrészt aláírt, illetve dedikált fényképek. A hölgyek közül — a teljesség igénye nélkül — néhány érdekes név: Weiss Manfrédné, báró Dániel Ernőné (a kiállítás országos bizottságának elnöke- kereskedelemügyi miniszter felesége), Vészi Józsefné (a Pesti Napló befolyásos főszerkesztőjének neje). Mellettük a kiállítás elnöke, báró Dániel Ernő miniszter, valamint F. Kovács Gyula, a kiállítási falu rendezője gazdagította képmásával az anyagot.
Ezt egy, a fentiekhez hasonlóan páratlan forrásértékkel bíró irategyüttes egészíti ki, amelyeket tulajdonosuk később csatolt a gyűjteményhez:
Az anyag gerincét a szervezők és a munkatársak 22 levele alkotja, ezen belül Schmidt József igazgató négy, Dr. Kovács Gyula rendező hat, Vörös László alelnök két kézirattal szerepel.
Beszállítók, jótékonysági egyesületek, külső szereplők 12 darabbal képviseltetik magukat, közülük Hegedüs Sándor országgyűlési képviselő, későbbi miniszter és Nagy Miklós, a Vasárnapi Újság főszerkesztője említhető meg.
Kiemelkedő báró Dániel Ernő miniszter két fejléces levele, autográf aláírással. Ezek egyike a kiállítás ideje alatt, annak elnöki fejlécével ellátva íródott, a másik a következő év elején született hivatalos miniszteri köszönőlevél.
Kutatók számára különösen izgalmas lehet az a nyomtatvány, amely a bizottság tagjainak listáját tartalmazza.
A becses tartalomhoz illő iparművészeti remek árverésünk egyik legizgalmasabb darabjává emeli tételünket: