A levél nagy részében felesége egészségi állapotáról számol be kezelőorvosának, de emellett több figyelemre méltó eszmefuttatás is olvasható benne. Az első az ország jövőjével foglalkozik: "Senki sem láthat a jövőbe, de nekem szörnyű sejtelmeim vannak, nemcsak zsidó, de még inkább magyar szempontból. Mindent összefoglalva ugy látom, hogy amikor elérte Magyarország sokszáz esztendő után a maga nemzeti és gazdasági önállóságát és öncélu munkájának lehetőségét, az iniciatív képességekkel bíró elemek, felismerve a lehetőségeket, nagy erővel megkezdték egy autochthon magyar ipar felépitését. Most a harc végeredményben — ha nem is tudatosan — azért folyik, hogy ez az ipar lerombolódjon és egy sokkal céltudatosabb, sokkal erőszakosabb olyan uralom terpeszkedjen el itt, amely idegeneknek juttassa itt a magasabb termelésfunkciókkal járó élet- és munkalehetőségeket, amellett idegencéluvá téve minden termelési tevékenységet is, hiszen csak kiegészitőivé, nyersanyagszállitóivá és fogyasztóivá lehetünk egy idegen gazdasági szervezetnek. Kétségbeejtő perpektiva s akik szolgálják ezt, nem is sejtik, mit cselekszenek." Említést tesz a készülő ún. második zsidótörvényről, de szívbemarkoló gondolatokat vet papírra a hazaszeretetről is: "Nem tudok kalandos kivándorlási tervekkel foglalkozni s azt érzem, minden borzalmat itt eltürni, itt megdögleni inkább, mint nyakamba szedni a világot s hazátlanul, gyökértelenül tengeni valahol. Annyira hozzá vagyok ehhez a röghöz nőve, hogy magam sem képzeltem idáig."
2 gépelt oldal, a levélboríték mellékelve. Kelt: Gyoma, 1938. XII. 27.