A kor viszonyait jól érzékeltető, páratlanul izgalmas, forrásértékű gyűjtemény darabjai egy kivételével Kerényi Károlytól származnak.
Kerényi Károly klasszika-filológus, vallástörténész, Pécsett egyetemi tanár, egy ideig az MTA tagja volt. Eredetileg tudományos célból utazott külföldre, azonban politikai okok és a személye ellen irányuló támadások miatt (Lukács György például a fasizmus szekértolójának nevezte) később már nem tudott visszatérni Magyarországra, Svájcban élte le élete utolsó harminc évét.
A gyűjtemény legérdekesebb dokumentuma Péter Gábor saját kezűleg aláírt, gépelt levele Rusznyák Istvánhoz, aki minden bizonnyal eleget tett Kerényi kérésének, és megpróbálta elérni, hogy ügye tisztázódjon. A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályának vezetője fejléces, pecséttel ellátott levelét „Kedves Barátom” megszólítással kezdi, majd a Kerényi elleni „népellenes bűntény” gyanújáról ír, valamint arról, hogy az osztályon nagyon sok teendő halmozódott fel, és ezért Kerényi ügyére még nem jutott idő. Megemlít egy bizonyos dr. Szabó Árpádot is, aki ellen levéltitok megsértése miatt eljárást indítanak.
Kerényi megnehezítette Szabó tanszékvezetői törekvéseit. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy Kerényi távollétében az irodájába betörtek, egy Franz Altheimtől kapott levelét ellopták, az ebben leírtakat kiforgatták, és azzal vádolták meg, hogy a náciktól pénzt fogadott el. A valóságban azonban annyi történt, hogy Kerényi segített eljuttatni egy pénzösszeget a zsidó származású dr. Honti Jánosnak, aki hozzájárult Franz Altheim egyik könyvéhez, ő azonban német klasszika-filológusként nem küldhetett neki közvetlenül pénzt. Az eltulajdonított levél — valószínűleg dr. Szabó Árpád közbenjárásával — eljutott a Köztársaság című hetilaphoz, ahol a vádak 1946-ban megjelentek. A levélben csak H.-ként említett Hontit a cikk írója Himmlerként azonosította be, ezzel bizonyítva Kerényi állítólagos náci kötődését, ezen kívül filozófiáját szándékosan félremagyarázva fasizmussal is megvádolta. A cikk részletes elemzését Kerényi csatolja is egyik leveléhez.
Kerényi Rusznyák Istvánnak szóló leveleiben felesége egészségi állapotát is megemlíti, de főleg a hazatérés lehetőségéről és az őt ért vádakról ír. Rusznyák, aki rendkívül népszerű belgyógyász, és több mint 20 évig az MTA elnöke is volt, komoly befolyással rendelkezhetett, ami érezhető Kerényi leveleiből is: tőle kér segítséget és tanácsot, leírja, mi tartja vissza a hazatéréstől, aggasztják az európai és magyarországi események, és aggodalommal figyeli azt a politika légkört, ami egyre inkább erősödni látszik hazájában.
A gyűjtemény — a Péter Gábor-féle iraton kívül — négy saját kezűleg aláírt, gépelt levelet tartalmaz az 1946. IV. 24. és 1947. V. 1. közötti időszakból. Emellett még szerepel egy autográf képes levelezőlap 1943-ból és két gépirat: egy „Pro memoria dr. Kerényi Károly ügyében” című memorandum, valamint egy „Magyarok!” kezdetű, 1944. VII. 10-én kelt Sztójay-kormány elleni kiáltvány.