A korszak legfontosabb asztrológiai szöveggyűjteménye, amely Ptolemaiosz alapvető, főként Tetrabibloszként emlegetett munkája mellett a téma akkori legmeghatározóbb szövegeit tartalmazza. A mű a XV. század végi elméleti asztrológia fő forrása volt. Egyes vélemények szerint jelentős hatást gyakorolt Kopernikuszra is. Ezt alátámasztja az is, hogy 1496-1500 között Bolognában a neves csillagász, Domenico Maria Novara da Ferrara volt a mestere, akinek egyetlen fentmaradt könyve épp ez a kötet volt. A Hermész Triszmegisztosz, Bethem, Meshala és Zahel műveivel kiegészített teljes szöveg ekkor jelent meg első alkalommal, 1484-es első kiadása csak a Quadripartitumot és a Centiloquiumot tartalmazta.