A kötet Petőfi hat fiatalkori költői kísérletét közli először, melyeket a pápai református főiskola könyvtárában található „Képző Társaság Érdemkönyv”-ből adtak ki. Az Érdemkönyv Petőfi tíz kéziratos, a Társaság által jutalomban részesített költeményét tartalmazza. A verseket a költő Petrovics Sándor néven írta alá, ezt idegen kéz majd’ mindenütt „Homonnai”-ra javította (ilyen név alatt közöl kötetünk kettőt). Írásait a Tavasz Petőfi tudta és engedélye nélkül közölte, amely mélyen sértette és felháborította a költőt, aki a Pesti Divatlap 1845. évfolyamának 5. számában az alábbi nyilatkozatban tiltakozott: „Köszönet a pápai képző-társulathoz. Mit eddig a pápai képzőtársulat néhány tagjának irántami jóakaratjáról hallék: most szerencsém van azt tettleg is bebizonyítva láthatnom. A fentisztelt társulat kiadván »Tavasz« czimü zsebkönyvét, szives volt egykori iskolai gyakorlataimat saját nevem alatt oda iktatni, most évek multával. Fogadja tehát alázatos köszönetemet a tisztelt társaság e lovagias, gyöngéd tettéért; irántai hálából, a Tavasz második füzetébe majd összeszedem katonakoromból megmaradt alexandrinus verseimet, úgy hiszem szivesen veendi a t. társ., miután azok még roszabbak, mint melyek most jelentek meg. Petőfi.”