A szerző egyik első nyomtatásban megjelent, páratlanul ritka műve. Tudomásunk szerint árverésen soha nem szerepelt, témája miatt pedig igazi szenzációnak számít felbukkanása.
Gróf Széchenyi István (akkor huszárszázados) már első – 1815-ös – angliai tanulmányútjáról is 16 lóval tért haza, de má-sodik és harmadik utazásának célja már kifejezetten a lóvásárlás volt. 1818 novemberében már közzé is tette az „Erneuerte Vaterländische Blätter für den österreichischen Kaiserstaat” című folyóiratban a nemzetgazdaság, de a honvédelem szempontjából is különös jelentőséggel bíró hazai lótenyésztés fejlesztésével, és ezzel együtt a lóversenyek rendezésével kapcsolatos elképzeléseit. 1821 áprilisában angol minta alapján összeállított egy 30 pontból álló versenyszabály-tervezetet, „Projektuma A’ Magyar Országonn felállítandó Lovas-pályázás Törvénnyeinek” címmel (ez volt első önálló, nyomtatásban megjelent műve). Bár már 1822 januárjában kérelmet intézett a királyhoz ez ügyben, majd’ öt évet kellett várni az engedélyre. 1825-ben megalakult az Első Lótenyésztő Egyesület, majd 1826-ban Pozsonyban – az éppen zajló országgyűlés idején – megrendezték az első hazai lófuttatást, de ez Széchenyi szerint „gyarló külsőségek között” történt. Ennek köszönhető, hogy az első igazi magyarországi lóversenyként a következő évi pesti rendezvényt emlegetik. Tételünk az erről szóló beszámoló, amelyet Széchenyi utasításai nyomán Döbrentei Gábor fogalmazott meg. A következő évben látott napvilágot első nagyobb terjedelmű munkája, a „Lovakrul” is.