Kéri a címzettet, hogy küldjön vissza neki egy bizonyos kéziratot. Rezignáltan írja, hogy ő kifizetett mások helyett 240 forintot, de „ezen urak semmit sem szóllanak”, ezért kéri vissza az írást.
Széchenyi „Politikai programm töredékek” című munkája 1847 februárjának végén hagyta el a nyomdát. A mű nagyobb része nem volt más, mint a vélelmezett ellenzéki program, és az e programmal leginkább azonosított Kossuth Lajos bírálata. A munka komoly visszhangot keltett, annál is inkább, mert néhány hónappal azelőtt a magyarországi konzervatívok párttá alakultak, és szintén programot adtak. Kossuth röviddel Széchenyi kötetének megjelenését követően több ellenzéki politikus előtt úgy nyilatkozott, hogy az ellenzék magára hagyja egyes tagjait az őket érő támadásokkal szemben. Ezt követően kereste meg őt Gyurmán Adolf hírlapíró, aki korábban a Pesti Hirlapnál a munkatársa volt, azzal az ajánlattal, hogy ő maga szívesen írna választ Széchenyi munkájára, de anyagi viszonyai miatt ezt csak fizetség fejében teheti. Gyurmán a munkát végül 400 (vagy 365) forintért írta meg, és a finanszírozást bizonyos – be nem azonosítható – személyeken kívül az ellenzék vezetői biztosították (köztük Teleki László gróf, akihez Kossuth márciusban két levelet is intézett e tárgyban). A „Gróf Széchenyi István és a Politikai programm töredékek” című válaszirat végül kéziratban (Kossuth titkárának, Vörös Antalnak a másolatában) maradt, és csak 1985-ben látott napvilágot, Varga János kiadásában, „Hallgatásra kárhoztatva. Gyurmán Adolf kiadatlan röpirata” címmel.
Jelen levélből kiderül, hogy az előleg nagyobb részét, 240 forintot maga Kossuth fizette ki a szerzőnek, abban a reményben, hogy ezt a többi ellenzéki politikusból létrehozandó „részvénytársaság” visszafizeti neki. Az is kiderül innen, hogy Kossuth részletekben küldte meg a kéziratot Teleki Lászlónak, az Ellenzéki Kör elnökének, de az utolsó részt már a munkára az első előleget adó – saj¬nos ismeretlen – személy útján juttatta el neki. (dr. Hermann Róbert szíves közlése nyomán)
1 beírt oldal, a második levél hátoldalán autográf címzéssel és viaszpecséttel. Kelt: Pest, 1847. V. 26.