Jelzetlen, rajzolója ismeretlen. Rendkívül ritka, kézi színezésű kőnyomat.

A képen éljenző tömeg közepette Szcitovszky hercegprimás hatlovas díszhintója a királyi palota nyugati homlokzata előtt. Gerszi 151. o. 29. sz.

Előképe Kimnach László (1857-1906): Szent István király 860dik évi budai ünnepének emléklapja, 1860. Papír, ceruza, akvarell. MNMTKcs, lt. sz.: T.9304. 

„A 19. század második felében kezdett kialakulni a Szent István-kultusz lényeges eleme, a Szent Jobb ereklyéjének körmeneten való körülhordozása. A körmenetek a várkápolnabeli őrzés idején kezdődtek meg: 1862 óta a ma is használt Lippert-féle rekeszzománcos ereklyetartóban vitték a Szent Jobbot a Mátyás-templomig és vissza. Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált. Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását címeres zászlóval.”/mult-kor.hu

Szcitovszky hercegprímás 1857-ben kinyilvánította, hogy egyetért a magyar nemzet általános kívánságaival. Aláírta azt a kérvényt, amelyet több magyar mágnás nyújtott be a császárnak, és az ország első méltóságaként magára vállalta annak átadását is – mivel nádori tisztség akkor nem létezett. Az akkori belügyminiszter azonban visszautasította a kérvényt. 1860-ban, Szent István napján, Budán ő vezette a körmenetet, jóllehet tisztában volt azzal, hogy az esemény politikai tüntető színezetet kapott az akkori viszonyok között.

A metszet alján található a nyomtatott cím kézírásos, korabeli, olasz nyelvű fordítása.

Képméret: 35,3 x 65,2 cm, lapméret: 46,4 x 72 cm

A képmező kifogástalan állapotú, a szélein kisebb sérülésekkel.