[Basel], [1497–1499]. [Jacob Wolff]. [456]p.
A szerző a Magyarországon a XV-XVI. század fordulóján virágzó obszerváns ferences mozgalom irodalomtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű alakja tanítványával, Laskai Osváttal együtt (lásd 74. számú tételünket a katalógusban). A késő középkor kiforrott műveltségét hordozó magyar prédikációs irodalom általuk foglalta el végérvényesen a helyét az európai keresztény köztudatban. Temesvári olyan prédikációmintákat alkotott, amelyek alapján a papok – különböző műveltségű hallgatóság számára is megfelelő – szentbeszédet tudtak összeállítani. Bár latinul írt, célja az volt, hogy beszédei a latin szövegek felhasználásával magyarul is elhangozhassanak. Művei egész Európában elterjedtek, és mivel a gyakorlatban is jól használhatónak bizonyultak, számos kiadást értek meg egészen a XVI. század közepéig: a magyarországi szerzetesházak, apácakolostorok sokat fordították és másolták munkáit, a magyar nyelvű kódexek nagy része az ő műveinek fordítása. Temérdek legenda az ő beszédeiből került be nyelvemlékeink sorába. Temesvári Pelbárt élete nagy részét a budai, illetve a pesti ferences rendházban töltötte, életét a teológiai stúdiumoknak, írásnak és prédikálásnak szentelte.
A hely és év megjelölése nélkül megjelent kiadványt a British Museum katalógusa Jacob Wolff de Pfortzheim 1497–1499 között készített kiadványai közé sorolta, ezt a legújabb kutatások is megerősítik. Feltűnő, hogy ez az egyetlen bázeli nyomtatvány Pelbárt kiadványai között. Egyes kutatók véleménye szerint valójában ez hagyta el elsőként a sajtót, és épp ez alapján figyelt fel az augsburgi Johannes Rynmann (Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát legtöbb művének kiadója) a magyar szerzőre, s kereste fel a pesti ferenceseket.
Nagyon ritka könyv. Példányunk a legritkább Pelbárt-kiadás. (A Borda Antikvárium katalógusában sem szerepelt.) Tudomásunk szerint nemzetközi kereskedelmi forgalomban is csak ez a példány fordult elő az elmúlt évtizedekben.
Modern művészi pergamenkötésben, kartontokban. GW M30564., CIH 2559., RMK III 76., Borda-Borsa 2.