Szamosközi Máté és Sárossi István, a kisebb kancellária írnokai és esküdt jegyzőinek 1641. január 19-én, Segesváron kelt jelentése I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek a fejedelem parancsára elvégzett tanúkihallgatásról, amelyre Segesvárott, részben Szőcs György házában, részben a Piac utcában (plateaque vulgo Piacz utsa vocata) került sor. Mindhárom megkérdezett – Ifjú István (65), Kannagyártó (Kannagiarto) Boldizsár (60) és Szabó Dániel (60) – egybehangzóan állította és vallotta, hogy Rácz György 36 évvel azelőtt, 1605-ben vette be magát Segesvárra („tudom azt jól mikor Racz György Segesvárba zorult vala, mert akkor 1605 esztendőben irnak vala, most fordult harmincz hatodik esztendejében, amikor az a dolog vala”).

Az események ismeretében a tanúk emlékei meglehetősen pontosnak bizonyulnak. Az erdélyi szászok Bocskai 1605 februári megválasztása után is a Habsburgok hűségén maradtak, vezetőjük Rácz György volt, akit Radu Şerban havasalföldi vajda is támogatott. Kadizâde Ali pasa erdélyi bevonulása után Rácz Segesvárba vonult vissza. Bár Szamosújvár és Brassó június végi kapitulációja után Rácz is jelezte békülési szándékát, végül mégis az ellenállás mellett döntött és csak szeptember 9-én nyitotta meg Segesvár kapuit Bocskai előtt.

Papír, latin nyelven, a tanúvallomás magyarul. 1 fol., két beírt oldal, hozzá boríték, a külzeten címzés és két rányomott felzetes gyűrűspecsét.