A fotó hátoldalán Rippl-Rónai saját kezű dedikációja Sárközy 'Sándor detektív felügyelő helyettes' számára.  

Az eredeti fotográfia nem sokkal a festő halála előtt készült, feltételezhetőleg 1924-ben, ahogy ezt a hátoldalon szereplő, ismeretlen kéztől származó rájegyzés is tanúsítja. A könyvéből felpillantó Rippl-Rónait a mindennapokat megjelenítő pillanatban és miliőben kapta le a fotográfus, abból azonban kizökkentve a festőt. Mellette ülő, a könyvbe bepillantó felesége, Lazarine Baudrion (1865 - 1947) iparművész, aki férje alkotótársaként az általa tervezett kárpitok kivitelezője volt, szintén ezt az érzést erősíti. Rippl-Rónain ugyanaz a (vörös) sapka van, mint ami az 1924-ben készült Vörös sapkás önarcképen és az 1927-es Utolsó önarcképen látható. Az utolsó évek megpróbáltatásai – 1921-ben elveszíti lelki társát, Ödön öccsét, a Zorka-affér következtében megromlik viszonya feleségével és nevelt lányával, Anellával, ismétlődő rosszullétei meggyötrik és megnehezítik festői munkáját – egyaránt visszatükröződnek az életmű utolsó szakaszának legmaradandóbb darabjai közé tartozó önarcképeken és a fényképen látható mélabús, kissé talán szigorú tekintetben.

Méret:17,3×11,8 cm. Eredeti fotográfia, kartonra ragasztva. Kifogástalan állapotban.

Hozzá tartozik a dedikáció cimzettjéhez, Sárközy Sándorhoz köthető szakmai dokumentumegyüttes:

• A Katolikus Izabella Királyi Rend hivatalos spanyol nyelvű adományozó  levele S.S. számára 1908.
• Kéziratos hálálkodó levél "kegyes jótevőnk"  S.S. detektív számára Dobos Józsefné aláírással 1908.
• Népfölkelő parancsnokság díszes végelbocsátó levele 1911.
• Budapesti Közlöny.... ezüst koronás érdemkereszt S S detektív számára 1911.
• Közbiztonság (Nemzeti Rendőrség) Közlönye S.S. detektívfőnök helyettes fényképével 1918.
• M. Kir. Államrendőrség hivatalos végzése, amelyben S.S. detektívfőfelügyelő helyettest nyugállományba helyezi. 1926.
• Két gépiratos, egy kézírásos levél Sárközy Pálné számára 1940/1944/1947