Részlet az előszóból: "E könyv irója Magyarország végét látja. Ugy látja, hogy Magyarország meg fog szünni. Egészen érthetetlen, hogy ezt nem mindenki igy látja. De aki tisztán vél látni, az köteles kinyitni a vakok szemeit.
Az ántánt, melynek ma kezében vagyunk, elejtett bennünket. Nem ösmer el államnak minket. Nemcsak hogy a volt hadviselő államok nem fogadják el követeinket, nem fogadnak el kormányunktól se szóbeli, se irásbeli jegyzékeket, hanem a semleges államok sem ösmernek el bennünket, hiszen Svájc sem fogadta el kiküldött követünket. Fegyverszüneti szerződésünk kikötötte, hogy volt szövetségesünknél, Németországnál sem szabad magunkat képviseltetnünk, sőt volt fegyvertársaink: Prága és Zágráb is visszautasítja az állami érintkezésre irányuló kisérleteinket."

Pályi Ede (1865–1930) újságíró, filozófiai és jogi tanulmányait Budapesten végezte. Pályája elején Nagyváradon tanított és kamarai titkár volt, majd az 1890-es évektől Budapesten dolgozott újságíróként. A Magyarország vezércikkírója, 1900-ban Bánffy Dezsővel a Magyar Szó alapítója, később a Budapesti Napló és Az Est szerkesztője lett. Filozófiai és közgazdasági munkái is megjelentek.

Kiadói, viseltes papírkötésben. Több oldal kijár, ezeken kisebb szakadások. Ritka.