140 + 112 + IVp. (reklám)
"A FIGYELŐ szépen békét hagyna Müller Gyula alkotmányos nagy naptárának, ha egy mű nem volna benne közölve, mely iránt nem lehet közönyös az irodalom, mert Petőfitől származik: Az APOSTOL." Petőfi 1848 nyarán fejezte be anarchista felhangoktól sem mentes nagyszabású költeményét, melyet az 1849-re tervezett kötetében akart megjelentetni. Az Emich-féle Petőfi Sándor Újabb költeményei 1847-49. kiadás második kötetében bár csonkítva, de benne volt, ám ezt a kiadást még a megjelenés előtt betiltották. 1851-ben újra megkísérelték a kiadását, de ezt is elkobozták. 1858-ban végre megjelenhetett, de Az apostolt oly erősen megrövidítették, hogy alapeszméiből is kiforgatták. Tehát ez az 1862. évi megjelenés az addigi legteljesebb! Összehasonlítva a kritikai kiadással, látható, hogy míg a mű eleje hiánytalan, a vége felé egyre több kihagyás található. Az élesen egyházellenes részek kimaradtak, a királyellenes részeket is erősen ki kellett gyomlálni - –ez a kiadás is rövidebb 134 sorral. Az 1870-es évektől kezdve csonkítatlanul adták ki a Petőfi összesben, önállóan először 1900-ban jelent meg. (Antiquarium Hungaricum 21/156). A mű második felében: Alkotmányos tiszti czim-és névtár.

Korabeli félvászon-kötésben, a gerincen és az első táblán – vaknyomásos – aranyozott címfelirat. Az eredeti papírborító a könyv végére kötve. Néhány ceruzás aláhúzással, enyhén kopottas példány..