1t. (Gink Károly fotója Nagy Lászlóról) + 367p. Első kiadás. 

A címlapon a szerző Frivaldszky Jánosnak szóló dedikációja, valamint Frivaldszky possessori pecsétje.

Nagy László (1925–1978) első gyűjteményes kötete rendhagyó módon összegzi addigi pályáját. A szerző a sematikus korszaka által terhelt első könyveinek darabjait nagyrészt megtagadta, helyettük az érett feje által utólagosan átdolgozott korai, 1944–46 közötti verseit emelte be. Ez a radikális átigazítás egyedülálló tett a magyar irodalomban: Nagy László ismeretlen kéziratos füzetekből (melyeket halála után Szécsi Margit adott át kutatásra) teremtett újjá egy egész korszakot, és sokáig abban a tévhitben tartotta a kritikát, hogy már indításakor is hibátlan remekműveket (pl. Adjon az Isten) alkotott. A kötet elejére helyezett népköltészeti gyökerű ciklusok kijelölik a költészet „bartóki” útját. Az életmű poétikailag és tartalmilag a természet poetizálásától, a fagy- és válságmotívumokon át a társadalmi álságokkal szembeforduló, fény-motívumokkal harcoló „bajvívó” költészetig fejlődött. A gyűjtemény kimagasló értékét a mitologikus hosszúversek adják: az ötvenes évek erőszakosságával szembeszálló Gyöngyszoknya, valamint az életmű csúcspontjának számító Rege a tűzről és jácintról, amely a szülői ház moráljából és a paraszti-archaikus világból meríti alkotói iránytűit. (Kiss Ferenc: Nagy László zsengéi. Tiszatáj, 1985. 9. 38.)

Kiadói egészvászon kötésben, a gerincen aranyozott címvignettával. A kissé szakadt védőborító Kálmán Klára munkája. Nagyon szép példány.