A magyar irodalom egyik legritkább első kiadása. Előzmények: A francia fenyegetés hatására 1797-ben az uralkodó Komáromba hívta össze a magyar nemesi felkelőket. A református kollégium udvarán tartott zászlóavató ünnepségen Vajda Pál városi szenátor lánya, Julianna szavalta el a Csokonai által írt buzdító verset (lásd 100. árverésünk 26. tételét). Ő lett a költő életének nagy szerelme, egyben Lilla néven a magyar irodalomtörténet leghíresebb múzsája. Az egykorú források szerint Csokonait első pillantásra megigézte a gyönyörű lány, és a kollégium rektorát, Katona Mihályt próbálta rábírni, hogy azonnal ismertesse össze vele (a közvetlen találkozás csak júliusban, Fábián Julianna közreműködésével jött létre). Bár a szerelem kölcsönös volt, a lány szülői ráhatásra a következő évben máshoz ment férjhez. A mű: A készülő kötetbe a költő belefoglalta előző két szerelméhez, a rejtélyes Rózához és mentora, Földi János feleségéhez írt költeményeit is. A terv már 1802-ben megszületett, ekkor már a cenzor elé is került, de folyamatos változtatások után csak a következő évben jutott a kiadás közelébe. Ekkor Kassán jelent volna meg, de ez végül meghiúsult. Az Ódák és az Alkalmatosságra írt versek című kötetekkel együtt még Csokonai rendezte sajtó alá, de már csak halála után láttak napvilágot. A kor stílusát ízléssel utánzó, feltehetően a XX. század elején készült, díszesen aranyozott bőrkötésben. A kötéstáblák belső peremén körbefutó aranyozott díszítéssel. Selyem előzéklapokkal. Csodaszép, gyűjtői darab.