Eötvös már a Batthyány-kormány minisztereként átérezte a kérdés jelentőségét. Később számos művében foglalkozott a témával. Az 1861-es országgyűlés idején részt vett a nemzetiségi törvény előkészítésében, de annak tárgyalására a feloszlatás miatt már nem került sor. E munkája nemzetiségpolitikai nézetei összefoglalásának tekinthető. A szabadság és egyenlőség elve mellett a nemzetiségi eszmét nevezi a korszak legmeghatározóbb tényezőjének. A nemzetiségek számára is megfelelő megoldást a 48-as törvények következetes érvényesítésében és a helyhatósági autonómia biztosításában látja. Az utókor talán tévedéséül róhatja fel, hogy a nemzetiségi politikusok részéről kompromisszumkészséget és megegyezésre való törekvést feltételezett.