Humoros névnapi köszöntő. 1781-ben született, amikor Gvadányi a Galíciában állomásozó Nádasdy-huszároknál szolgált ezredesi rangban. A költeménnyel egyik legjobb barátját, Nováki Ferencet akarta megtréfálni. A mű további sorsa emlékeztet a Lúdas Matyiéra. Első munkájához, a "Pöstényi förödés"-hez hasonlóan ezt sem kívánta megjelentetni, de -- amint az előszóban leírja -- egy ismerőse elküldte neki a Kassán 1785-ben, tudta nélkül kinyomtatott kalózkiadás egy példányát. Így ír erről: "láttam, hogy sok hibák vólnának abba, azért is némellyek únszollására Pozsonyba meg-jobbítva a' prés alá szoríttattam". Példányunk az 1791-es kiadás 1800 körül napvilágot látott, több helyen átdolgozott változata. Erről, valamint a mű és a kiadás történetéről is alapos feldolgozás született a Borda Antikvárium 13. könyvészeti kiadványaként (Dr. Torda István -- V. Ecsedy Judit: Gvadányi József. Aprekaszión. Névnapi ugratás 1781-ből. Zebegény. 2005.). Itt -- a már említett 1785-ös mellett -- leírnak még két korábbi (egy hely és év nélkül, valamint egy Eperjesen 1785 és 1790 között megjelent) kiadást is. E háromból csupán az eperjesinek ismert példánya, de az itt szereplő darabnak is csak a Szüry-gyűjteményben és Turócszentmártonban található egy-egy párja. Langer Mór az 1791-es kiadást a magyar irodalom legnagyobb ritkaságai között említi. Annak, valamint az eperjesinek az elmúlt évtizedekben egy-egy példánya már kalapács alá került, ez azonban még soha nem szerepelt árverésen.