A fordító, kinek élete kevéssé ismert, Pápai Páriz tanítványa és kiváló filológus volt. A széleskörű népművelés szándékával készített fordításában egyaránt törekedett a latin eredeti hű visszaadására és a (homályos utalásokkal teli) szöveg maximális érthetőségére, ezért helyenként tárgyi magyarázatokkal egészítette ki az eredetit. Két fontos rész saját hozzájárulása a latin szerző történeti munkájához: az ajánlásban olvasható kronológia és az elöljáró beszéd régiségtani része. Kiegészítéseivel együttesen Dálnoki műve az első olyan rendszeres magyar nyelvű munka, mely a Caesar előtti római történelmet is tartalmazza, ugyanakkor megalapozója a XVIII. század második fele oktatási reformjainak.