13 levélnyi autográf kézirat, a költő aláírásával. A szerencsejáték kozmikus mivoltáról való filozofikus tűnődés nyomtatásban a Nyugat 1909. XI. 1-i számában jelent meg. A cím Monaco ókori elnevézésére utal: Ady montecarlói élményeit felidézve elemzi a kaszinó és a kaszinózás archetipikus szerepét. A mitológiai alapokról kiindulva elragadtatva ír a szerencsejátékról, az asszonyokhoz való viszonyát is ehhez képest határozza meg: "Milyen kicsi, sőt utálatos a szerelem, ha játszunk s ez a kicsiség és utálatosság hogyan meg tud nőni és kivánatosodni, ha játszunk... és asszonyt magához vonni vagy eldobni magától istenesen csak az tud, aki már Montekárlóban hallgatta a Pénz muzsikáját." A kézirat a nyomtatott változattól néhány jelentősebb pontban eltér: 1./ Ady eredetileg ott kívánta befejezni a tanulmányt, ahol a kézirat véget ér, ezt jelzi aláírása. A folyóiratban megtoldotta még körülbelül egyharmadnyi terjedelmű szöveggel. 2./ Az alábbi mondat végén (466. old.): "Ha valahányszor megint belépek e legőszintébb bankjába e vabank-világnak, többet érzek, mint a szentek-szentjében valaha is érezhetett a legszentebb főpap." a kéziratban a "főpap" helyett "rabbi" áll. 3./ 467. old.: "Ez a muzsika, ez a muzsika igazán több annál a csekélységnél, melyt Életnek nevezünk és élünk s irodalomnak és írunk." -- a kéziratban a "s irodalomnak és írunk" nem szerepel. 4./ uo.: "És milyen kék ez a muzsika, a Pénz muzsikája és van-e szebb szin a kéknél?" -- a kézirat tovább fokozza a gondolatot: "... és van-e szebb szin a kéknél és van-e szebb muzsika a kéknél?" A kézirat a Lantos r.t. 1923-ban megjelent I. számú aukciós katalógusában szerepelt (565. tétel) további kilenc levéllel együtt (a tanulmány folytatása). Ez a kilenclevélnyi kézirat az ÁKV VIII. árverésén, 1974-ben bukkant fel ismét.
A mű címe
Ady Endre (1877-1919) költő, publicista "Portus Herculis Monoeci" című írásának kézirata