1 levél, 2 beírt oldal. Autográf áthúzásokkal, javításokkal, négy helyen ceruzás kiegészítéssel. A humoros hangvételű írás az országgyűlés egy vitanapját tárja elénk, mint antik drámát. A fa árának emelkedése indítja a vitát, lassan kibontakozik a dráma, főszereplőkkel, karral, magán- és kórusszámokkal, zenészekkel: "A híres porosz kormányférfi jelszava: <<Blut und Eisen>> -- vér és vas. A mieinké különb: <<Bor és fa>> -- Wein und Holz. [...] Vukovics képviselő meginterpellálta a pénzügyminisztert: <<mi oka van annak, hogy a fa lefelé úszik, az ára pedig fölfelé?>> Továbbá: <<szép aszszony e az a Biach zsidó ott Bécsben, hogy annak a miniszter urral való levelezéseit a temesi fakérdésben ne legyen szabad a tisztelt háznak megtekintenie?>> Erre a miniszter úr fölkelt és válaszolt a főrendi páholy feszült érdekeltsége mellett. Elmondta, hogy az igen természetes. hogy a fa ára felment, mert a tavalyi lelkesedés annyira kihült, hogy két forint harmincz krajczár árával többet kell minden ölnél fűteni, ez mindenütt úgy van. A kormány egyébiránt a nyári meleget is eladná, csak venné meg valaki. [...] A mi pedig Biach urat illeti, az ugyan még nem nemes ember, de már zsidó. Pénze van elég, lesz még több is, tehát okos ember. Kezében van a szerződés, tehát igaza van. [...] Kéri, hogy mondja ki a ház, miszerint a temesváriaknak nincs joguk attul fázni, hogy Biach fázik. [...] Az erre következett ensemble becsületére válik Böhm úrnak, ha ő rendezte. Felállnak a jobb oldalon hárman, a baloldalon is hárman. Sextett. Elnök karnagy int, hogy csak fújják jobban. A karok elnyomják mind a hatot. [...] Végre csendet int Deák Ferencz a violon primo helyéről s azt mondja, nem jól ment össze, kezdjék újra. [...] Végre elnök átlátja, hogy <<facta loquuntur>> -- az már factum, hogy ezek beszélnek, hát hadd beszéljenek. [...] Elébbeni összes kar Hunyady Laczi első felvonásából: egyik kar: <<ti pártütők!>> -- másik kar: <<tiltják törvényeink!>> -- <<szolgáljuk Czilleyt!>> -- <<kutyákkal üzetünk el mi titeket!>> -- A karok igen jól hangjuknál voltak ma. [...] feláll Pulszky, lehúzza Kemény: végre Milsics azt mondja: punctum. A ki nem hallotta, mit beszélt, magára vessen. Lázár Kálmán ki nem költhetett inditványát elteheti madártojás gyűjteményébe. Igy nagy nehezen szóhoz jut Deák, felvilágosítja a házat, hogy hiszen nem fárol van szó, hanem papirosrol. Akarja a ház azokat a papirosokat látni, miket a miniszter úrtól követelnek? Hasonlóul nyilatkozik Nyári, de mikor Julius Caesart említi, az egész jobb oldal egy Brutussá válik s felzendül: <<mit nekünk Julius Caesar? van nekünk Julius miniszterünk." Majd az általános zűrzavart lezárandó, a házelnök a következő kérdést teszi fel: "A kik nem kivánják azokat a papirosokat nem látni, a mikben ez a szó <<fa>> ne forduljon elő, álljanak fel. [...] a pénzügyminiszter, az ötödik felvonás végén, nemes lelkűen a proscenium lámpái elé lép s kinyilatkoztatja, hogy miután nem kívánja a ház az iratokat látni, hát már most azért is megmutatja azokat maga jószántábol, kegyelemből, amnesztiát oszt a zendülőknek, a mai napi díjukat ezüstben fizetteti ki, hogy rá emlékezzenek s leteszi az iratokat az elnöki kakasülőre, onnan, a kinek jó szeme van, ötven lépésnyi közelségből elolvashatja." A darab előadását méltató kritkai megjegyzéseket Jókai így zárja: "Reméljük, hogy a darab többször ismétlődni fog." Az írás 1869 és 1871 között keletkezett. A levél recto-jának jobb felső sarkában a nyomdai megjelenésre vonatkozó, ceruzával írt autográf megjegyzés olvasható. Ennek ellenére az írás valószínűleg nem jelent meg nyomtatásban, az összkiadás nem tartalmazza. Mór, Jókai, writer. Autograph article, two pages with autograph corrections, about a debate in the parliament. Jókai describes it in this very amusing text as a well organized and fully orchestrated performance of an ancient drama. Despite an autograph note for the printer in the top right hand corner, the article was probably never published.
A mű címe
Jókai Mór (1825-1904) író autográf cikke "Országgyűlési tudósítás. /A fakérdés./" címmel