Rippl-Rónai József (1861-1927) festő sajátkezű levele ismeretlenhez.

Fontos és érdekes tartalmú levél, melyben Rippl-Rónai elemzi a századforduló festészetének és saját művészetének viszonyát. Miután reagál a címzett egy cikkére, beszámol az 1889. évi nemzetközi kiállításról: "Meissonnier jónak látta, a modernebb generátiót összehozni egy hajlék alá; -- megalapította az ő elnöklésével, a Champ de Marsi Salont: -- az 1ső seccessiót. Ide sorakoztam én is, bár már évekkel azelőtt a régi Salonban állítottam ki műveimet ugy, mint mindenki. Mi, a Mársmezeiek megcsináltuk a jövő számára az applikált művészetet, amely Riezener óta oly igen nagyon elhanyagoltatott... hisszük azt is, hogy hogy ezzel egy régóta fennálló kérdést oldottunk meg -- a leghumánusabb szociális kérdést. Az emberek eszének és testének való megnyugvását óhajtván, lelkiismeretes munkájuk után." Ezek után rátér az őt nemrég ért kitüntetésre, miszerint a Societé National des Beaux-arts a megalapítók rangjával egyenértékű, a becsületrendnél is rangosabb "Sociétair" titulussal ruházta fel: "Magyar, én volnék ezidőszerint még egyedüli; -- de reményleni merem, hogy nem maradok sokáig ily elárvultan -- fölhagynak majd valahára, -- legalább a fiatalabbak, a bátrak az öreg czopfozással." A levelet a magyar iparművészetnek a közelgő 1900-as párizsi világkiállításon való szereplésével zárja: "A te helyedben, nyílt kérdést intéznék Ráth Györgyhöz és Radisitshoz, hogy igyekeznek-e méltó művészi positiót kivívni a 1900-iki kiállításon és kikkel és mikkel? Fontos kérdés!" A Société des Beaux-arts 1899. V. 28-án választotta Rippl-Rónait belső taggá (sociétaire). Ezt a címet az 1898-as Salon-on kiállított úgynevezett Andrássy-kárpit elismeréseként kapta. Rippl-Rónai az 1890-es évek közepétől tudatosan textilek, kárpitok kiállítására törekedett a Salon-on, ugyanis azt gondolta, hogy ebben a műfajban könnyebben felhívhatja a figyelmet új törekvéseire, mint a kiállításra kerülő óriási mennyiségű festményanyag között. A Salon 1890-ben vált ketté; kezdetben Rippl-Rónai is a régi Salon kiállításain szerepelt, de nemsokára ő is átpártolt a haladóbb irányvonalat reprezentáló Champ de Mars-i Salon kiállításaihoz. A levél végén említett Ráth György és Radisits Jenő a magyar iparművészet ügyének legfőbb előmozdítói voltak. 4 levél, 8 beírt oldal. Kelt: Neuilly, 1899. VI. 2.