1 levél, 1 beírt oldal. A vers először 1908. június 1-én jelent meg a Nyugatban "A nagy bujósdi" címmel. Kötetben "Az Illés szekerén" azonos című fejezetében jelent meg 1909-ben, a kötet központi helyén. A nyomtatott változat és a kézirat között a 4. versszak első sorában eltérést találunk: a "Ha akarják, szivemre szállnak" helyett a kéziratban "Ha akarják, fejemre szállnak" áll, ezt a költő áthúzta, és fölé írta a későbbi formát. Ady költészetének kiemelkedő darabja, a költőt meghatározó Léda-szerelem utolsó, immár vergődéssel teli periódusának kulcsverse. Az ellentmondásokkal és kínnal teli Léda-élmény 1909-re végső szakaszába érkezett, amire már a versciklus költeményeinek címei is utalnak. Többé már nem a szeretett lénnyel és önmagával vívott reményteli harcról van szó, hanem egyfajta rezignáltság uralkodik el a verseken: a lírai én belenyugvással veszi tudomásul a nagy szerelem beteljesületlenségét és beteljesülhetetlenségét. Ugyanakkor valamiféle sajátos melegség is átszínezi ezeket a késői Léda-verseket, az ember iránt érzett, áldást kérő melegségé, akinek csak magányosságában tud társ lenni. A költemény eredeti címének módosítása is a Léda-motívumot erősíti, kísérlet a szeretett asszony versbefoglalására; a tény pedig, hogy Ady a versciklus címadó darabjává választotta, a verset a ciklus pecsétdarabjává emeli. A negyedi versszaknak a magyar nyelv szabályai szerint bizarr mondata ("Hogy hiába jöttenek légyen"), valamint a kézirat említett javítása is a vers és Ady gondolatainak fejlődését tanúsítja: a tudatos költői én a harc kilátástalanságát felismerve védett pozícióit is feladja, szívére engedi "cimboráit", azokat a végső kérdéseket, melyek megválaszolására, de legalábbis megfogalmazására egész költészetében törekedett.
A mű címe
Ady Endre (1877-1919) költő, publicista "Léda ajkai közt" című versének autográf kézirata a költő aláírásával