Az első nyomtatásban megjelent, eredeti magyar katolikus imádságoskönyv. A mű a katolikus hitben megmaradt és a visszatért hívek gyakorlati keresztény életre vezetésére szolgált, a magyar nyelvű katolikus imádságos könyvek terén mutatkozó égető hiányt igyekeztek vele pótolni. A fordító-szerkesztő Pázmány a leginkább önálló munkát az Augustinus-idézetek fordításánál végezte, ezenkívül a Szentírásra és a liturgikus gyakorlatban használt szövegekre támaszkodott, de felhasználta Balassi Bálint és Nyéki Vörös Mátyás zsoltárszövegeit is. Magyarországon 1610-ben adták ki először, Pozsonyban (lásd 79. árverésünk 127. tételét), majd még a szerző életében kétszer. Rendkívüli népszerűségét mutatja a két évszázadon át megjelent számtalan kiadás mellett az is, hogy szövegeit más gyűjteményekben is felhasználták, sőt protestáns kiadványokba is átvették. A Pázmány életében napvilágot látott kiadásait a szerző kismértékben újra és újra átdolgozta, később inkább csak a változó ünnepek tábláját változtatták az eltelt éveket figyelembe véve. 1701-es kiadását a néhány évig Nagyszombatban működött bécsi rézmetsző, Frank von Landgraffen képeivel díszítették. Előszava tanúsága szerint számos kiadása ellenére továbbra is hiány volt belőle: "mert majd tiz versen ki-nyomtattatván, alig kaphatunk edgyet, kettőt, ki vált ilyen formában, a' mellyel ezen alkalmatosággal... meg-jelenik" Ebből a kiadásából Szabó Károly szerint közgyűjteményben nem található teljes példány, ismereteink szerint árverésen még nem szerepelt.