Az igen dekoratív táblák a prédikátorok szenvedéseit ábrázolják fogságukban és száműzetésük idején. A magyarországi protestánsokat sújtó 1671 és 1681 közötti ún. gyászévtized legjelentősebb eseményeként 1673-74-ben a lelkészek és tanítók egy részét a pozsonyi ítélőbizottság elé rendelték. Többeket hitük, hivataluk vagy az ország elhagyására kényszerítettek, néhányukat pedig gályarabságba hurcolták. A Kollonich Lipót püspök által 1675-ben elindított 42 prédikátorból végül harminc lelkészt adtak el gályára Nápolyban. A többiek útközben megszöktek, meghaltak, egyikük pedig áttért. Megmentésük érdekében számos felhívás érkezett a protestáns államokhoz. Végül Hollandia utasítására Michiel de Ruyter tengernagy 1676. február 11-én kiszabadította a még életben lévő 25 foglyot. Valamivel később Buccariba is szállítottak 20 protestánst, őket a szász választófejedelem szabadíttatta ki május 2-án.