(Pázmány Péter) Pazmany, Petrus: Vindiciae ecclesiasticae: Quibus, edita a principe Bethlen In Clerum Hungariae Decreta, Divinis humanisque Legibus contraria, ipso jure nulla esse, demonstratur.

Hozzákötve: Balásfi Tamás: Christiana responsio, ad libellum calvinisticum Alberti Molnar Hungari, Paedagogi Oppenheimiensis... Viennae Austriae, 1621. Typis Gregorii Gelbhaar. (8)+104p. Pázmány műve Bethlen Gábor elleni politikai vitairat. Az erdélyi sereg elől Bécsbe menekült érsek a besztercebányai országgyűlés (1620. V. 31.) rendeletei miatt tiltakozik. A katolikus egyház, de különösen a jezsuita rend és személye ellen hozott törvények, valamint a trónfosztás és Bethlen királlyá választása késztették védekezésre. A szakirodalom sokáig nem tudott a mű két változatának létezéséről: csak az RMK III 1991-ben megjelent második pótlásában bukkant fel, majd Borda Lajos ismertette részletesen a Magyar Könyvszemle 1999. évi negyedik számában olvasható tanulmányában. Példányunk az "A" változat darabja, amely legkönnyebben az evangelistákat, Jézust és a Szentháromságot ábrázoló kerettel ékesített, fametszetes címlap alapján különböztethető meg a ritkább, virágmintás kerettel díszített, rézmetszetű címlappal ellátott, eltérő szedésű másik variánstól (RMK III/ 6087). Balásfi munkája válasz Szenczi Molnár 1618-ban kiadott "Secularis Concio Evangelica..." című írására (RMNy 1166). A szerző címzetes boszniai püspök és pozsonyi prépost, Pázmány mellett az egyik legharcosabb és legtermékenyebb katolikus hitvitázó volt. Az ajánlás Ferenczffy Lőrincnek szól, aki a szerző figyelmébe ajánlotta Szenczi Molnár művét.