Baranyai Decsi János, a Dunántúlról származó humanista tanulmányait a wittenbergi és a strassburgi egyetemen végezte, a doktori fokozat megszerzése után 1592-ben tért vissza Erdélybe. 1593-tól a marosvásárhelyi iskolában tanított. Báthory Zsigmond gyámjai azért küldték Wittenbergbe és Strassburgba, hogy nyerjen meg egy külföldi jogtudóst az erdélyi magyar jog modernizálására, összeolvasztására az Európa-szerte használt közös joggal, az ún. "jus commune"-val. Minthogy a felkérések eredménytelenek maradtak, maga látott hozzá a munkához. Hazatértekor a kézirat döntő részben készen volt, teljesen Erdélyben fejezte be a következő évben. A XIV-XV. században indult meg az az egységesülési folyamat, amelynek eredménye a helyi jogi szokásokat összefogó és kiegészítő jus commune. Ez gyakorlatilag a római jog befogadását jelentette. Ennek első lépéseként mindenütt összefoglalták a helyi jogi hagyományt. Hazánkban erre Werbőczy Tripartituma vállalkozott. Az ország önállóságának elvesztésétől való félelem azonban Magyarországon megakadályozta, hogy következő lépésként a római jog recepciója is megtörténjék. Erre tett kísérletet Honterust és Zsámbokit követően Baranyai Decsi is. E műve a XVI. század jelentős jogi alkotása volt, amelyben a római jog rendszerében dogozza fel a Tripartitum és a Quadripartitum anyagát, a joghézagokat a közös jog tételeivel töltve ki. A mű első törzsrészében Tabulae isagogicaei címen táblázatos formában a magyar és a római jog alapjait foglalja össze. Következő két része a Quatuor libri erotematici legum civilium ac Ungaricarum, amelyben a négy, kérdés-felelet formában megírt könyv a római jogrendszer felosztása szerint a következő: De personis, De rerum divisione et acquirendo ipsarum dominio, De obligationibus rerum, De actionibus, valamint a hatszáz jogi és morális tartalmú mondás: Sex centuriae selectiorum juris regularum atque sententiarum.