"Lieber Goergen, ich fühle, daß ich heute im Abgrund falle - Nichts kann mich retten. Nehmen Sie mein Dank für Ihre Geduld. Ich bin verliren - Meine Lasten haben dem Teufel Platz auf unseren Planeten gemacht. Es kommt eine furchtbare Zeit. Ich bitte Sie theilen Sie diese Zeilen meinen Brudern mit. St. Gr. Széchenyi". Széchenyi döblingi tartózkodásának korai, tudomásunk szerint kiadatlan dokumentuma. Két, a világosi fegyverletétel után nem sokkal született levél után ez az első, amely a Bécs melletti elmegyógyintézetben kelt. A dátum különösen annak tükrében érdekes, hogy döblingi tartózkodása óta ekkor találkozott először feleségével, aki -- egy aznap kelt levele szerint -- férje állapotát látván alig tudta leplezni felindultságát. Nem tudni, hogy a levél a látogatás előtt, vagy utána keletkezett-e. A gróf állapotának hullámzására jellemző, hogy egy másnap, Tasner Antalnak írt levél világos, tárgyszerű, helyenként kedélyes stílusa egy egészséges, kiegyensúlyozott ember tollára vall. Egy két nappal későbbről származó, szintén kezelőorvosának címzett, publikált levélből pedig megint a teljes reményvesztettség és állandó önmarcangolás olvasható ki. A már régóta beteg Széchenyi 1848 augusztusában egyre reménytelenebbnek látta az ország sorsát. Amikor világossá vált számára az augusztus 31-én kelt királyi leiratból, hogy az udvarral való fegyveres összeütközés elkerülhetetlen, kínzó önvád kerítette hatalmába és idegösszeomlást kapott. Szeptember 5-én orvosa, Almási Balogh Pál kiséretében elhagyta a fővárost, majd viszontagságos út után (Pilisvörösvárnál leugrott a hintóról és gyalog indult vissza Pestre, majd az esztergomi hídról a Dunába ugrott), 7-én érkezett meg az intézetbe. 1 levél, 1 beírt oldal. Kelt: Döbling, 1850. IV. 19. István Széchenyi count. Autograph letter, 1 page.
A mű címe
Széchenyi István gróf (1791-1860) sajátkezű, német nyelvű levele dr. Gustav Goergennek, a döblingi tébolyda orvosának