(Fazekas Mihály): Lúdas Matyi. Egy Eredeti Magyar Rege Négy Levonásban.

Első kiadás. A magyar könyv- és irodalomtörténet legendássá vált darabja, egyben a legritkább magyar könyvek egyike. Fazekas Mihály (1766-1828) a debreceni református kollégium diákja volt, majd a teológiai akadémián tanult. Ezt otthagyva beállt katonának, majd rangjáról lemondva visszavonultan gazdálkodott szülővárosában. 1806-tól aktívan bekapcsolódott Debrecen közéletébe, városi pénztáros és a polgárkatonaság kapitánya volt. Baráti köréhez tartozott Csokonai és Földi János is. Fő művét, a Ludas Matyit 1804-ben írta, majd elküldte Kazinczynak bírálatra, ahonnan "jó tanácsokkal és intésekkel jött vissza 1805-ben...". Kiadására nem gondolt (figyelmét a Füvészkönyv összeállítása kötötte le), de kéziratos másolatokban így is terjedt a mű. Egy ilyen jutott el a Bécsben tanuló Kerekes Ferenchez (a debreceni kollégium későbbi professzorához, neves matematikus-polihisztorhoz), aki a szerző személyét nem ismerve adta ki 1815 őszén Bécsben. Fazekas november 24-én kelt levelében tiltakozott a tudta és beleegyezése nélküli megjelentetés ellen. Azt írta Kerekesnek, hogy az 1804-es változatot még nyersnek és publikálásra alkalmatlannak érezte, ezért 1814-ben átdolgozta a művet. Arra kérte a címzettet, hogy az új szöveget "amint ujjászültem... bocsássa ki... másodszor, s ha hasznát látja, többször is, de nagyobb betűkkel." A szerző az 1817-ben napvilágot látott kiadáson sem tüntette fel nevét (csupán monogramja olvasható), ezért a kortársak nem is tudtak róla. Halálakor a nekrológok sem említették, csupán a Füvészkönyvet méltatták. Furcsa, hogy Kazinczy -- talán elfeledve azt, hogy tíz évvel korábban olvasta, sőt észrevételeit is közölte a szerzővel -- Pethe Ferencet "gyanúsította meg" a szerzőséggel, a műben személye elleni támadást vélve felfedezni. A kiadástörténetet még izgalmasabbá teszi, hogy létezik egy 1815-ös ponyvakiadás is, amelyet Kozocsa Sándor fedezett fel és ismertetett a Magyar Könyvszemle 1938-as évfolyamában. Ez -- néhány jelentéktelen eltérést nem számítva -- követi a Kerekes-féle szöveget, de helyesírásban és nyomdatechnikában különbözik attól. Kisebb formátumban, hely megjelölése nélkül jelent meg. Kozocsa idézi id. Szinnyei Józsefet, aki szerint az "első kiadás rendkívül nagy ritkaság, úgyhogy Toldy sem ismerte, gyüjteményemben meg van." (bár Szinnyei ebben tévedett, hiszen amint a bibliográfus megállapította, a ponyvakiadás egyetlen ismert darabja volt a birtokában). Az első kiadásnak egy kék és egy vörös borítékváltozata ismert. A kritikai kiadás szerint 1955-ben közgyűjteményben négy példánya volt, de ezek közül az akkor a Szüry-gyűjteményben levő darab az 1987-es katalógusban már nem szerepel. Kereskedelmi forgalomban szinte fellelhetetlen, az elmúlt háromnegyed században egyetlen -- csúnya, restaurált, vízfoltos -- példánya fordult elő árverésen.