Páratlanul ritka alkalmi üdvözlővers. Bár a szerző több kötetét a magyar könyvgyűjtés legnemesebb darabjai között tartják számon, mégis túlzás nélkül állítható, hogy ez a kis füzet a gyűjtők, de még a könyszakma előtt is szinte ismeretlen. Tudomásunk szerint soha árverésen nem bukkant még fel, kereskedelemben való előfordulásának sem találtuk nyomát. Csokonai 1798 tavaszán a Vajda Juliannával (Lillával) való szakítás után somogyi barátja, Sárközy István nagybajomi birtokán próbált felejteni. Itt kapta a hírét gróf Széchényi Ferenc Somogy vármegyei főispáni kinevezésének. Széchényi annak a Festetich Györgynek volt a sógora, aki a költő legfőbb pártfogójának számított. A források szerint Csokonai tőlük várta művei kiadásának támogatását, ez is közrejátszhatott az üdvözlő vers születésében. Barátja, Sárközy István biztatására és költségén ki is nyomtattatta azt Pécsett. Személyesen intézte a kiadást, Festetich pécsi házának vendégeként. Az ünnepélyes főispáni beiktatásra 1798. július 4-én került sor Kaposvárott, ahol Csokonai el is mondhatta alkalmi költeményének barokkos pompájú sorait. Széchényi szívesen fogadta a verset, 100 forint jutalmat is adott érte Csokonainak. A kiadás körülményeiből is arra következtethetünk, hogy a kinyomtatott példányszám még a kor viszonyaihoz képest is nagyon alacsony lehetett. Ez is magyarázza, hogy a magyar gyűjtemények túlnyomó részéből miért hiányzik ez a becses kis darab.