Az első magyar nyelvű világföldrajz teljes sorozata. A szerző a magyar tudománytörténet egyik sokoldalú, érdekes alakja. Nagyenyeden, Jénában és Göttingában tanult. Hazaérkezése után nagyszebeni lelkész, majd 1790-től haláláig a természetrajz, a földrajz és a német nyelv tanára a nagyenyedi kollégiumban (Körösi Csoma Sándor is tanítványai közé tartozott). Ő kezdett elsőként magyar nyelven természettudományos tárgyakat oktatni és ő nyitotta meg az első hazai nyilvános természetrajzi múzeumot Nagyenyeden, 1796-ban. Fő műve az első magyar ásványtan (lásd következő tételünket). Mint a honismereti tudományok egyik első lelkes szorgalmazóját a hazai néprajzi kutatások egyik előfutáraként is emlegetik. E munkája -- bár kissé háttérbe szorul a Magyar Mineralogia mellett, sőt a könyvgyűjtők körében is szinte ismeretlen -- befejezetlensége ellenére is jelentős mű, részben ennek köszönhetően is tartják Benkőt a magyar nyelvű földrajztudomány megalapítójának. Amint az a második kötet előszavából kiderül, a szerző Európa leírásával is elkészült, de a napóleoni háborúkra való tekintettel úgy döntött, megvárja a békésebb időket, amikor kialakulnak az új határok. Végül ez nyomtatásban nem jelent meg, a kézirat sorsáról pedig nincs tudomásunk.