Kazinczy tán legjelentősebb munkája, amely a nyelvújítási harc nyitányát jelentette, a magyar irodalom egyik legfontosabb mérföldkövének tekinthető. A szerző eredetileg a "Nyilak" címet szánta a műnek, ami sejteti, hogy célja a konzervatív irányzat elleni támadás volt. 43 epigrammát tartalmaz, ebből kettő foglalkozik nyelvújítási kérdésekkel, három az idegen szavak kiejtésével, a többiben az új esztétika elveit hirdeti. Megjelenését méltatta többek között Berzsenyi Dániel és Virág Benedek is. A címlapon olvasható "Kevés számú Nyomtatványokban" felirat miatt a művet az egyik első modern értelemben vett bibliofil kiadványként emlegetik, amely ezzel az exkluzivitás érzését adhatta a kor gyűjtőinek. Nem is alaptalanul, hiszen azóta is alig-alig bukkan fel példánya, tudomásunk szerint az elmúlt negyedszázadban árverésen sem fordult elő. Darabunk értékét emeli, hogy előbb a Széchenyi köréhez tartozó neves polihisztor, Fáy András, utóbb pedig az egyik legjelentősebb magyar könyvgyűjtő, Ernst Lajos gyűjteményét ékesítette.