A XX. századi magyar nyomdászat egyik érdekes epizódja volt a sztánai műhely rövid működése. A neves polihisztor szerteágazó tevékenységével jelentős szerepet játszott a Trianon utáni erdélyi magyar művelődés feltámasztásában és megszervezésében. Írói és grafikusi tevékenységéhez kapcsolódóan sztánai házában kisebb műhelyt alapított, amelyben összesen három könyv látott napvilágot: az Erdély kövei 1922-ben kétszáz, e munka négyszáz, végül a Kaláka kalendárium 1925 esztendőre 1924 karácsonyán kétszázötven számozott példányban. A mű először a Magyar Iparművészet folyóirat XII. évfolyamának mellékleteként jelent meg.