A magyar könyvészeti irodalom egyik alapműve. A retrospektív bibliográfiában a szerző elsőként kísérelte meg összegyűjteni az addig megjelent magyar nyelvű könyveket. Korábban az irodalomtörténeti munkák nyelvre és tárgyra való tekintet nélkül, az egész ország irodalmát tárgyalták. A nyelvművelés korában a nemzeti irodalomkutatás a magyar nyelven írott művek felé fordul, azzal a céllal, hogy felkutassák és leírják a magyar nyelven írott műveket. Ennek az új törekvésnek első jeles képviselője Sándor István (1750-1815), aki a felvilágosodás eszméinek hatására nemzeti bibliográfia létrehozásán fáradozott. Előbb Sokféle című művének harmadik kötetében foglalkozott XVI. századi nyomtatványokkal, majd látván, hogy hiába óhajtotta, hogy "a' XVII. században nyomtatott könyveinket is valaki sorral előhozza", saját kutatásai, valamint már meglévő lajstromok alapján tette közzé e munkáját. Ebben a XVI. századból mintegy 200, 1711-ig pedig több, mint 1000 címet közöl. A könyvjegyzék után majd' 50 oldalon a könyvek szerzőiről közöl adatokat ("hová valók vóltak, millyen Hivatalt avagy Tisztséget viseltek, 's mikoron haltak meg"). E munkája miatt emlegetik a szerzőt az első magyar bibliográfusként.