A magyar drámairodalom talán legjelentősebb darabjának első kiadása. A szerző Szontágh Pál javaslatára küldte el a mű kéziratát Arany Jánosnak elbírálás végett, aki az első szín elolvasása után félretette azt. Később Jámbor Pál közbenjárására mégis végigolvasta, és felajánlotta segítségét Madáchnak, aki örömmel fogadta ezt. A Kisfaludy Társaság 1861. október 31-i ülésén Arany maga mutatta be a művet, és részleteket olvasott fel a drámai költeményből (később a sajtó alá rendezést is magára vállalta). A kötet -- a Társaság támogatásával -- 1861-es évszámmal, de 1862. január 16-án hagyta el a nyomdát. A példányszám ismeretlen. A "második, tetemesen javított" kiadás 1863-ban a Szász Károly által javasolt módosításokkal látott napvilágot. Ez a -- Madách életében kiadott utolsó -- változat szolgál alapjául azóta is minden későbbi közlésnek.