Legkorábbi magyar nyelvű kalendáriumaink Bécsben láttak napvilágot, első alkalommal 1557-ben. Ezek népszerűségük, gyakori használatuk és aktuális jellegüknél fogva a legsérülékenyebb kiadványok közé tartoznak. A XVI. századból példány alapján alig néhány ismert, ezek jó része is csupán töredékesen maradt ránk. Ilyen korai, teljes, szép állapotban megőrződött kalendárium a legnagyobb ritkaságnak számít. Dekoratívitását növelik a címlapján látható gyönyörű, vörös és fekete nyomású magyar címer, valamint a minden hónaphoz rendelt, hangulatos fametszetes illusztrációk. Ismereteink szerint hasonló kiadvány hazai árverésen még soha nem szerepelt. A szakirodalom első alkalommal 1893-ban adott hírt e kalendáriumnak a Batthyányiak körmendi könyvtárában őrzött, unikum példányáról. Ugyanezt a kötetet írta le nagyobb könyvészeti pontossággal Dézsi Lajos is. Nyomtatásból csupán innen ismert magyar nyelvű hónapversét Szilády Áron másolta le. Később a darabnak nyoma veszett, az ezt követő ismertetések e leírásokon alapultak. Szinte bizonyosra vehető, hogy példányunk azonos a körmendi könyvtárban őrzött ritkasággal. Az RMNy-ben közölt fotó és címleírás kétségtelenül erről készült címlapfotón alapul, azonban egyértelmű, hogy a kötet nem volt a kutatók kezében. A különleges darab árverésünkön kerül ismét a nyilvánosság elé.