A Lipót császár tetteit dicsőítő, 1670-ben napvilágot látott munka folytatása, amely nagyrészt a Wesselényi-féle összeesküvés eseményeit tárgyalja. A szerző előbb Mazarin bíboros mellett, majd a bécsi udvarban működött. Bár kortársai a "legfontosabb toll"-ként emlegették, az is közismert tény volt, hogy az udvar egyszerűen megvásárolta, így műve távolról sem tekinthető tárgyilagosnak: benne a császár a kereszténység megmentője, a vasvári béke a lehető legelőnyösebb volt, míg a rebellis magyarok mind árulók, a törökkel paktálnak. Az elfogult szöveg ellenére mégis rendkívül becses darabnak számít a kötetet illusztráló rézmetszetek miatt: ezeken egyrészt ritkán ábrázolt várak-városok (a Vág-völgyi Trencsén, Sztrecsény, Vágbeszterce, Zsolnalitva, a bányavárosok közül Besztercebánya, Korpona, Selmecbánya, valamint a keletmagyarországi Szamosújvár, Tokaj, Ecsed, Kálló, stb.) láthatók, másrészt a képek igen pontosak és dekoratívak.